A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabó Sarolta: Adatok Komlóska szőlő- és borkultúrájához

kapálás laposkapával történik. A szőlőt háromszor-négyszer kötözték. Első kötözés az első kapálás után. A harmadik kötözés Szent János vagy Péter, Pál után. Ezzel egyidőben végezték a csonkozást (kacsozás) is, melynek során eltávolították a fölösleges zöld hajtásokat. A kötöző anyag régebben hárs^ faháncsból készült. A háncsot először beáztatták, felhasogatták, majd megszárították. Később raffiát használtak kötözésre. A második kapálásra júniusban került sor, forgatásnak is nevezték. A harmadik kapálást augusztusban végezték, közvetlenül a szőlőérés előtt. Harmadszor csak akkor kapálták meg a szőlőt, ha megérdemelte, ha „nem szaladt el". A szőlő „virításkor szokott elszaladni, ilyenkor keresztet lehet rá vetni". A szőlő megmunkálása során háromféle kapát használtak, amely formája szerint alapvetően két típusba sorolható: a laposkapák és a villakapák típusába,

10 amennyiben a kétágú kapa azonosítható a villakapák csoportjával. Fedésnél nagyobb, kevésbé kopott kapát használtak, míg nyitásnál, mint már korábban esett róla szó, viseltebb, kopottabb kapát. Keskenyebbet, mint a fedésnél, hogy jobban hozzáférjenek a tőkéhez. A szőlő talajának javítására nem fordítottak nagy gondot. Szőlőtelepítéskor, majd 3—4 évenként trágyázták istállótrágyával. Általában már télen kihordták a szőlőbe, tavasszal terítették szét úgy, hogy a tőke mellé kis gödrökbe rakták. A szőlő permetezése meglehetősen újkeletű a szőlőművelésben és ennek folytán sajátos paraszti hagyománya nem alakult ki. Eszköze a gyárilag előállított permetező. Ennek hiányában vödörből, szalmából készült csutak segítségével csapkodással vitték fel a permetlevet a szőlőre. Kétszer-háromszor vagy még többször permeteztek, az időjárástól függően. Peronoszpóra ellen ,,kék gálicot" használtak (a felolvasztott kék gálichoz meszet kevertek). Bordói lével is permeteztek. Szőlőéréstől szüretig szőlőpásztort fogadtak a gazdák, nehogy illetéktelenek megdézsmálják a szőlőt. A szőlőpásztor fizetsége 100 pengő körül volt, amit a gazdák a terület nagysága után fizettek. A legújabb időkben a mezőőr látta el ezt a feladatot. Az őrzés díját a helybéli tanács állapította még. Szüret előtt ellenőrizték a hordók állapotát. Megerősítették az abroncsokat, kifénekelték, hogy a borkőt eltávolítsák. Ha dohos volt a hordó, mésztejjel mosták ki. A hordókat Tolcsván csináltatták. A faanyagot maguk vitték a kádárhoz, A szüret kezdési napja minden szőlővidéken más és más, századok óta kialakult hagyománya volt. A közeli Tokaj-Hegyalján október 28-án (Simon— Juda), Abaújban november 1-én (Mindenszentek napján) volt a hagyományos szüretkezdési nap.

11 Ezek a hagyományok azonban lassan érvényüket vesztették, megszűntek a hagyományos szüretkezdési napok. Komlóskán októbe" elején, de legkésőbb a hónap közepéig mindig leszüreteltek. Ez összefüggésbe^ van egyrészt azzal, hogy a filoxéra-vész után telepített szőlők korábban érte

1 másrészt azzal, hogy a hegyaljai szüreten munkát vállalhassanak. A szüret, szemben a többi szőlőmunkával, kalákában végzett társasmunka. Rokonokat, szomszédokat, ,,jó embereket" hívtak meg, összegyűltek így nyolcan-tízen, s egy nap alatt le is szüreteltek. A szedést általában asszonyok, lányok, gyerekek végezték. Reggel a harmat felszáradása után kezdtek hozzá. Mindenki fogott magának egy sort, a sorrendet a későbbiek folyamán is be-