A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: A szőlőhegyek védelme Sajószentpéteren a XVIII. században

sajtó 9 vonás forint. A háza 160, az istálló 40, egy szekér ócska vassal 12, egy eke minden szerszámmal 2, egy vas borona pedig 1 vonás forint.

8 1784. május 22-én a nemes Molnár család vagyonát a következőképpen értékelték: a ház 80, a pince 30, az istálló 10, a hizlaló, a szekérszín és egy palánkos ól 6, a háznál levő szilvás 10, a kővölgyi szőlő 150, a fövenyesi szőlő 45, a kukoricás kertben levő szilvás pedig 8 vonás forint.

9 S végül álljon itt 1794-ből nemes Szűts Zsigmond vagyona: a kovácsmesterséghez megkívántató szerszámokat 7, a fújtatót a kellékeivel 18, a kovácsműhelyt a széntartó színnel 15 vonás forintra aestimálták, míg a Gólyában levő szőlőjét 70, romladozott pincéjét pedig 6 vonás forintra.

10 A létezés alapja tehát a szőlő volt Sajószentpéteren, s természetes, hogy a város szigorú törvényekkel gondoskodott védelmükről. Ezeket a törvényeket 1743-ban foglalták írásba és vezették be a jegyzőkönyvbe, de kétségtelen, hogy már századok óta léteztek és hatottak: a jegyző a város vezetőségének és véneinek szóbeli közlése alapján rögzítette szövegüket. A továbbiakban teljes terjedelmében ismertetjük ezt a szöveget. * Az Hegyi Törvényekrűl I. Articulus: Minden esztendőben, Szent Gergely-nap tájban, tudni illik, minek előtte a' Szőllő-munka el nem kezdetik, az Tanács sereggel ki mennyen a' Szőllő Hegyeknek meg járására, és azokban occurraló dolgoknak el igazítására, az Városnak eleitűi fogva gyakorlott Praxissá szerint. '' II. Articulus: Aki valamelly el adó, vagyis ujjontában el adatott Szőllőt meg ellenzeni, azt Szent Gergely nap előtt cselekedgye, mellyre minden Legitmus Impetitorok számot tarcsonak; mert ha a' Szőllő munkához fog az ellenzésnek előtte a' Szőllős Gazda, nem tartozik azt maga kezébűl ki bocsájtani, valameddig annak termését bé nem szűreteli; de a' ki az Ellenzést Sz. Gergely nap előtt véghez viszi, fi' Szőllőnek árával az munkának bérit fél időben is mindenkor le teheti, és a' Szőllőt kezéhez veheti. III. Articulus: A' Szőllő Hegyek mindenkoron Télben és Nyárban tilalomban tartassanak; azértis valaholott kívántatik a' széleken azoknak törvényes Gyepűje légyenek, mellyeket senki ki ne boncson, vagy pedig által ne hágjon, egy forint büntetés alatt, sőt minden Gazda maga Gyepűjét jó gondviselés alatt tárcsa; mert a' kinek a' gyepűjén az Hegy járáskor Rés találtatik, hasonló büntetése lészen. Nem külőmben a' kinek Résin valamelly marhák bé menvén a' Szőllőkben kárt tesznek; azon Résnek Gazdája fogja a' kárt a' marha Pásztorral együtt meg fizetni. IV. Articulus: Mint hogy az közép Helyeken való Szőllőknek gyepüji nem törvényesek, és olly nagy gondviselést nem kívánnak, a' mint többire gyepű nélkül is tartatnak; arra való nézve senkinek nem engedtetik, hogy a' közép Hegyeken levő Szőllők allyain, a' kik körül több Szőllőkis vannak, az maga marháját szabadon legeltesse; hanem kötve tárcsa; az széllyel való csemetéknek, nevendék ültetéseknek, oltványoknak és fiataloknak oltalmazására; a' ki ez ellen vét, minden marhaért hat pénzt, és a' kártis meg fizetni tartozzék. V. Articulus: Midőn valamelly Szőllős Gazdák, más Szőllős Gazdákat a' Szőllőben való járásnak vagy trágya hordásnak szokott rendes úttyátúl el szorítanának az ültetéssel és gyepű vetéssel; akkoron ad instantiam requirentium, a' Tanács tartozzék az útban lévő gyümölcs fákat, szőllő töveket és akar minemű ültetéseket ki vagdaltatni, árkot és gyepűt el hányatni, és ekképen a' munkátúl el szoríttatott szőllőkre jó tágas útat irtatni; nem gondolhatván senkinek tilalmával; mert hasznosabb igaz utakat tartani, mint sem az egész Szőllőknek pallagságra menni. Az Instánsok pedig egy egy forintot fizessenek, az útat el szorító Gazdáknak száma szerint. . VI. Articulus: A' kik a' Mesgyén meg nem egyezhetnek, azt a' Tanáccsal igazíttassák el, sallariumát le tevén; holott ha valamelly Controversiában lévő gyümölcs fát vagy szőllő töveket ki kellene vágni, tehát a' rendes sallariumon kívül minden fának ki vágásáért egy forintot, és minden szőllő tőért két két grajtzárt