A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: A miskolci nyomdászat kezdetei (1812—1838)
Hit a' római közönséges anyaszentegyháznak hite az oltári szentségről és a Az Önnön Gyilkosságról észrevételek a' Józan észnek és a' keresztény erköltsi tudománynak úttyán c. munkája, majd 1819-ben Az oltár az isteni tisztelet előmozdításának nagy eszköze c. műve 22 . Szigethy nyomdája történetében nyomdatechnikai szempontból már 1818 is fontos időpontnak számít. Azonban ennek az időpontnak a jelentőségét elhomályosítja 1824, amikor a nyomdászmester új betűkészletet vásárolt a budai Egyetem Nyomda betűanyagából 23 . Szigethy miskolci működése első 10 évében készült nyomdatermékek technikai vizsgálatakor kimutatható, hogy 18. századi garmond és ciceró nagyságú szövegbetűket használt, amelyeket még feltehetően a diószegi Medgyesi-féle nyomdából vásárolt. Betűinek öntésrokonsága felfedezhető Sárospatak, Kassa, Debrecen, Marosvásárhely és Lőcse egykorú nyomdáiban készült kiadványokon. Szigethy betűkészlete Nagyváradon feltehetően kiegészült, felfrissült és az így összeállt betűkészlet biztosította az 1820-as évek elejéig Miskolcon a kor igényeinek megfelelő nyomdai termékelőállítást. Az idő múlásával azonban sok betűt újra kellett önteni, a betűkészletben sok betűtörzs durvább, egyenetlenebb lett, aminek következményeként a szedésben a hézagok ziláltabbak, tágabbak lettek. Az 1820-as évekre már nem fedezhetők fel a megjelent könyvek szedéseiben azok a zárt, harmonikus, szoros betűösszeállások, amelyek kezdetben jellemzőek voltak Szigethy munkáira. Ez igen jól megfigyelhető, többek között Dalnoki Nagy Sámuel 1823-ban megjelent Az elszenderedett nyugvó tetemeket keseregve kísérő Melpómene a' vagy halotti énekek több más alkalmatosságokra c. munkáján, vagy éppen az Alfarátzi Guzmán . . . román egymás után megjelent három részének lapjain 2 '*. Szigethy nyomdájában 1824-től alkalmazott új betű klaszcista ún. Bodoni antikva volt cicerónagyságban, vagyis 12 pontos grádusban. Ez a betűfajta élesen elüt a korábban használt kopott betűktől, mert éleik kristálytiszták voltak és a betűk képének finomabb össztónust biztosítottak. Az új betűk munkába állítása csupán nyomdatechnikai szempontból volt jelentős Szigethy nyomdája történetében, nem volt kihatással a termelésre, alkalmazásuk ugyanis nem biztosított önmagában nagyobb nyomdai kapacitást. 1824 után a nyomdában készült kiadványok ismeretében állítható, a termelés kapacitása az 1818—1823 közötti szinten mozgott. Az új betűk munkába állítása után inkább a termékszerkezet változása jellemezte a nyomda történetét. Érdekes módon 1824 után alig találkozunk olyan nagyobb terjedelmű kiadvánnyal, ami az 1818—1824 közötti időszakban készült. A korábbi időszakokhoz képest jóval nagyobb számban készültek különböző alkalmi nyomtatványok, így halotti emlékbeszédek, orációk, vármegyei tisztújító gyűlések beszédeit tartalmazó kiadványok. Az alkalmi nyomtatványok közül különösen említésre méltóak az 1828-ban gróf Reviczky Adám Borsod vármegye főispáni hivatalába történt beiktatásakor elmondott beszédeket tartalmazó nyomtatványok, a Miskólcz városa nemes és adózó Lakosai részére tett statútumok c. kiadvány. A nagyobb terjedelmű munkák közül pedig a Compendium Hungaricae Poeseos per R. Sz. Minoritham Conventualem c. tankönyvnek használt kiadvány. Az 1824 után megjelent nyomdatermékek közül az ezt megelőző időszakhoz hasonlóan több megsemmisült, vagy eddig még ismeretlen helyen lappang. Sok kiadványra ebben az időszakban is kalendáriumban megjelentetett hirdetésből következtethetünk. Az 1829-re szóló kalendárium borítója belső lapján Szigethy a követig
