A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPI MŰEMLÉKEK - Mezősi József: Tüzelőberendezések Közép- és Kelet-Szlovákiában

Szepes m.; Rózsahegy (Ruzomberok) mellett Vlkolinec, volt Liptó m.; Podbjel (Podbiel), volt Árva m.; Csicsmány (Cicmány), volt Trencsén m.]. Közben még sok egyéb lehetőségem nyílt a falusi építkezés, illetve a meglevő épületállomány megvédésének, a védett épületek megtartásának, karbantartási módszereik megismerésére. Mindezek eredményeként több tucat különféle tüzelőberendezést mutattak, amely elég nagy hányadát képviselte a mai Kelet- és Közép-Szlovákia területén előforduló tüzelőberendezések változatainak. Meg kell még jegyeznem, hogy a látott tüzelőberendezések nagy része nem eredeti, hanem rekonstrukció eredménye. Ott is — akárcsak nálunk volt az elmúlt néhány évtizedben —, az életszínvonal növekedésével járó „lakáskultúra-fejlődés" a lakásban levő tüzelőberendezések megváltoztatásával, eltávolításával kezdődött. Így sajnos nagyon sok érdekes tüzelőberendezés nyomtalanul eltűnt, ahogy erről szlovák kollégáim tájékoztattak. A kemencék nagy részét már csak szabadtéri múzeumban sikerült megtekintenem, és kisebb részüket láttam eredeti helyükön. 1. kép. Kemencealap elvi vázlata 2. kép. Kővel alátámasztott, fagerendából, földfeltöltéssel. gerendasorral lezárt kemencealap elvi vázlata. Ezek után megkísérlem leírni az általam megismert néhány tüzelőberendezés-típus készítésének technológiáját, lehetőleg a fejlődési fázisok figyelembevételével. A szabad tűzhely után —, amelyet nagyjából azonos módon alkalmaztak főleg pásztoremberek, kalyibákban, szállásokon — kialakult egy racionálisabb tüzelőberendezési egység, amelyet most már a házban, lakószobákban készítenek és használnak. Ezek a jelenlegi ismeretek szerint, viszonylag legrégibb kemencék, kőből és agyagból fagerenda, föld—kő, vagy kőalapra lettek építve, rendszerint a szoba közfala és hátfala által határolt szegletben. Ezek az ún. füstfogó vagy füstelvezetés nélküli belső tüzelésű kemencék. A nyitott tűzhelyről a füst szabadon terjedt, ajtón, ablakon, vagy a mennyezeten levő nyíláson át távozott a padlástérbe. Az ilyen szobákat „füstös" vagy „fekete" szobáknak nevezték. E kemencetípusok alapjainak készítési módja a következő volt: a) Ha faalapra épült a kemence, akkor a megfelelő hosszúságúra vágott gerendákat