A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPI MŰEMLÉKEK - Farbaky Péter: Településszerkezeti vizsgálatok a Mezőségben (Ároktő és Mezőcsát)

forgalmú országutakhoz. A XIV. sz. elejétől kezdve az árutermelés, pénzgazdálkodás fejlődésével viszont az utak egyre nagyobb vonzerőt gyakorolnak a településekre. Mezőcsát földrajzi helyzeténél fogva a Mezőség keleti részének természetes központja volt — itt kereszteződött a Miskolc-Ároktő és a GelejTiszakeszi út, ez a két tengely alkotta a falu alaprendszerét. A háromnyomásos gazdálkodási rendszer mindkét településen a múlt század első feléig fennállt. A XIII-XIV. században megtörténhetett a belterület szabályozása, a házak, telkek sorba rendezése utcába

1-, Mezőcsát I. katonai felmérési térképén (1782-85) a település belsejében világosan felismerhető: a Miskolc-Ároktő út középen kettéválik — a központban nagyobb, orsószerű teresedést alkotva. Valószínűleg itt állhatott a középkori templom is, amiről csak annyit tudunk, hogy 1700-ban romos volt. Az ilyen orsószerkezet a középen elfolyó patak, vagy nagyobb országút hatására alakult ki, középen nagyobb teresedést hagyva, melyre a település középületeit (főleg templom) építették, és később a piactér szerepét is betöltötte. Az erre merőleges geleji-tiszakeszi út megléte ellenére nem alakult ki az ún. keresztutcás szerkezet, mert a Miskolc-Ároktő út szerepe még az I. katonai felmérés térképén is domináló: a többi utca is evvel párhuzamos. Az 1200-1350 közötti korszak a falupusztásodás klasszikus korszaka Magyarországon. A mi területünkön pl. ilyen elpusztult település az Ároktőtől nyugatra kb. 12 km-re fekvő, a Tiszabábolna és Montajpuszta határvonal 1936. évi összeírásakor a Tiszabábolnától kissé északnyugatra, erdő, tó és sziget közelében említett Kappantelekre sessionális földjei. Az elpusztult falu helyét a Kappan lapos elnevezés őrzi ak ésőbbi térképeken.

1

'' Mezőcsáttól 5—6 km-re északra a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 1. sz. Levéltár 1771-es térképe jelzi Búrok és Csittke prédiumok nyomát (Burok völgy és Rudera praedii Csittke formában)

1

'. A XIV-XV. században Ároktő és Mezőcsát is tovább fejlődött a korabeli források szerint. Ebben az időben a falvak belső telkei igen nagyok voltak. A belső telek nagyjából 1 holdas (kb. 1440 m'

2

) lehetett, a több holdasok általában nemesi telkek. A telek hossza általában 2—3 szorosa volt a szélességnek, így a telek utcai vonala 30-150 m között volt, ami jelzi a települések terjengősségét

15

. A jobbágy, illetve nemesi telkek mentén a határvonal kijelölése sövénnyel történt (ilyen ma is megtalálható), ritkábban földhányással vagy kővel. A falu szélén a szélső telket folytonos árok védte az állatoktól. A XIII., de főleg a XIV. századtól indul meg a jobbágytelkek osztódása. A fiú-örökösök száma szerint osztották szét a telkeket, és így alakulnak ki a fél, negyed, nyolcad, stb. telkek és az egyre nagyob számú földnélküli zsellérség. A jobbágytelkek osztódásainak eredményeit számszerűleg is mutatják Ároktő és Mezőcsát esetében a dézsmajegyzékek. Az 1350-1500-as évek között a pusztásodás folyamatának folytatása a jobbágytelkek pusztulásának korszaka. Ennek oka a járványok, éhínségek és belső harcok mellett túlnyomórészt a mezővárosok kialakulása. A falu-lakóknak egyre nagyobb tömegét szívják el az oppidumok: a XIV. század végén 50 mezővárosunk volt, ez a szám egy évszázad múlva 800-ra emelkedik"'. Ekkor indult el Mezőcsát is az oppidummá fejlődés útján, bár csak 1549-ben említik először mezővárosként. Mezőcsátnak minden adottsága megvolt erre: kedvező földrajzi fekvésénél fogva a vidék központja, az árutermékek cseréjé-