A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
NÉPI MŰEMLÉKEK - Farbaky Péter: Településszerkezeti vizsgálatok a Mezőségben (Ároktő és Mezőcsát)
3. kép. Az I. katonai felmérés (1829—66) szelvénye: Mezőcsát építi, és nem fenyegeti a települést az elmosás veszélye 5 . Az Ároktő helyén levő honfoglaláskori telep, ilyen domború ívű folyókanyarba húzódhatott, a mai falutól délre. (Ez a kanyar a Tisza múlt századi szabályozása óta megszűnt.) Ároktő tehát a klasszikus, folyó melletti X—XI. századi szállás kategóriájába tartozik. A folyópartokon kívül kedvelt településhely volt a középkorban még igen nagy területeket elborító mocsár, láp. A Sárréteken, a Bodrogközben, a Hanságban és más tájakon is a mocsaras vidékből kiemelkedő szigetekre települtek a falvak, a körülvevő rétből ellátva magukat''. Sok falu még a múlt században is ragaszkodott a számára előnyösebb, vizes faluhelyhez, és „mikor az áradás elönti a falut — a lakosok a házak padlására húzódnak fel, s mintegy cölöpépítményen élnek fenn a padláson'' 7 . Mezőcsát is mocsaras területre épült, északról és nyugatról nagy, lápos mocsár vette körül, amelyek bizonyos fokú védettséget, és a mocsárnyújtotta javakat adták a településnek. A XI. században ásatások szerint az átlagos faluban 30—40 háztartás és nagyjából 150—200 ember volt 8 . A XI—XIII. századra a magyarság a kedvezőtlenebb dombos-hegyes vidéket, a hegyi folyók völgyeit is megszállta. A Dunántúl előtt telítődött tájairól több népességhullám rajzott ki az ország
