A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
NÉPI MŰEMLÉKEK - Korompay Katalin: Mezőkövesd településrendjének kialakulása
«ág él, a belsőség egyre zsúfolódó beépítésű területén pedig az eredeti lakófunkció mellett elvétve ugyan, de szintén jelen vannak a gazdálkodás épületei — ez a terület a XIX. század folyamán a lakosság szegényebb rétegeinek, később a summásságnak a lakóhelyévé válik 8 . A XIX. század végére a kétbeltelkes település funkcionálisan megosztott rendszeré megszűnik, és csak a település beépítése és utcahálózata őrzi meg máig is a korábbi szerkezetet. A főutca (ma Tanácsköztársaság út) két oldala a századfordulón épült át, zömmel zárt sorú, helyenként emeletes beépítéssel — itt a közintézmények és a település iparos-kereskedő-értelmiségi rétegeinek lakóházai épültek fel, részben lezárva a korábban ide kivezető közöket. A XVIII. század elején betelepült lakosság a hadas nemzetségi szervezet szerint települt le: „a nemzetség (had) a faluban megszállt egy területet, ott árokkal, vízmosásokkal és egyéb természetes határral elhatárolták magukat egymástól" 9 . Erre az archaikus szerkezetre látszottak utalni a mai beépítésben meglevő sajátos vonások. A mai településszerkezeti és beépítési jelenségek vizsgálata során, azt néhány esetben az 1929-es és 1949 (?) térképek tanulságával kiegészítve nyomon követhettük az egyik legjellegzetesebb magyar halmaztelepülés belsőségének kialakulását és fejlődését. Melyek voltak a beépítés szembeötlő jegyei, amelyek a továbbkutatás szükségességére hívták fel a figyelmet? Egyes házak esetében a mai — adataink szerint véglegesen e század elejére kialakult — utcavonalhoz képest fordított állás volt megfigyelhető: a házak ,,utcai", két oromfali ablakos szobái (,.ház") és a ház „elejét" jelző deszkavértelek a teleknek a tömbbelső felé eső vége irányába nézett, a ház kontyolt tetejű „vége" pedig ablaknélküli fallal fordult az utca felé. Ez az állapot bentlakók elbeszélése szerint, egy olyan korra utal, amikor még a ház udvari vége előtt „köz" húzódott, erre néztek a szobai ablakok. Egy helyen azt is elmondták, hogy ez a régi, azóta megszűnt köz kivezetett a főútra. A néhány ilyen „fordított helyzetű" ház mindegyike délnyugatra néző főoromzatú. A terület mai lakóház-beépítését megfigyelve (Id. a 10. kép) feltűnik, hogy a rostos-halmazos szerkezetű beépítésben a házak túlnyomó többsége ÉK—DNy tengelyű. A vizsgált területen álló lakóházak 83 százalékánál figyelhető meg ez a helyzet. Ezt az udvari homlokzat DK-i jó tájolása, és a terület DK-i lejtése egyaránt indokolttá teszi. A fennmaradó 17 százalék helyzete erre az irányra merőleges: ÉNy—DK-i tengelyű, DNy-ra forduló udvarral. Az épületek részletes vizsgálatánál az ÉK—DNy-i tengelyű épületek 76 százalékának főoromzata ma is, illetve egyértelműen megállapíthatóan a közelmúltig DNy felé fordult, (ld. 6. kép.) A többi 24 százalék főoromzata ÉK-re fordul, ezek a házak többségükben újabbak, a századforduló után épültek, vagy egy gyökeres átépítés során keletkezett az ÉK-i másodlagos megnyitás. Egyes, egymás végében álló lakóházak esetében bizonyítható, hogy a korábbi nagy ház megosztásával alakult ki a mai, DNy-ra és ÉK-re is forduló ablakos oromfalú, sajátos „ikerház" 10 . Az ÉK-re néző főoromzatú házak legnagyobb részét olyan házak teszik ki, amelyek a terület jelentékenyebb útvonalainak (Eötvös József utca, László Károly utca, sőt bizonyos mértékig ide tartozik a Honvéd utca is) a DNy-i oldalán állnak. A főutcák mentén álló házak gyorsabb átépülése általános jelenség, ez itt az ÉK-i tájolású házak felének ilyen helyzetét indokolja.
