A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
NÉPI MŰEMLÉKEK - Korompay Katalin: Mezőkövesd településrendjének kialakulása
Mezőkövesd településrendjének alakulása A Kisjankó Bori utcai körzet tanulságai Mezőkövesd településtörténetével a Kisjankó Bori utca műemlékileg védett környékére készített részletes rendezési terv (VÄTI, 1978) műemléki tervezőjeként, a vizsgálatok készítése során kezdtem foglalkozni. Az irodalom tanulmányozása után a terület alapos, gyakran ház-mélységű megismerése irányította figyelmemet a beépítés olyan sajátosságaira, amelyek a jelenlegi rostos-halmazos településszerkezet kialakulására látszottak utalni. A meglevő beépítés tanulságai lehetővé tették egy feltevésrendszer felépítését, amely a település belső lakóövezetének besűrűsödési folyamatát a XVIII. századi hadas-nemzetségi szervezet felbomlásával párhuzamosan követi nyomon. Mezőkövesd középkori 1 településszerkezetéről igen kevés adat tudósít. Feltehető, hogy az 1583-ban 101 portát összeíró dézsmajegyzék 2 által kimutatott hét utca egy olyan sugaras-halmazos településszerkezetet határozott meg, amelyet a gótikus templomtól a szomszédos települések felé kiágazó utak közötti szövetként kell elképzelnünk, az országút két oldalán. A törökkori pusztulás nyomán Mezőkövesd a XVII. században csaknem teljesen lakatlanná válik 3 . Az adatok alapján 50—80 évre tehető az a korszak, ami alatt a mai városközpont területén a települési kontinuitás nagyrészt vagy teljesen megszakadt. Az 1700-as és az ezt követő években ,,más megyékből való lakosokkal telepítették be Mezőkövesdet" 4 . Az északnyugatról jött, valószínűleg palóc etnikumú betelepülők hadas szervezetben éltek, települési formájukat is ez a szervezeti rend határozta meg 5 . A XVIII. századra tehető Mezőkövesden — az állattenyésztés újbóli fellendülésével egy időben — a lakótelepülés körül az ólaskertek övezetének kialakulása. A század közepére valószínűleg már tisztán kirajzolódott a kétbeltelkes óriás halmazfalu: a belső lakóterületen szabályos utcák nélkül, lekérekítétlen kis telkeken csak lakóházak állnak, e körül minden belsőségi portához egy nagyobb „kert" (körülkerített gazdasági felhasználású térség, rajta álló óllal, színnel) tartozik. A település funkcióinak területileg ilyen tisztán elkülönült rendje csak átmenetileg állt fenn. Több adat szerint már a XVIII. század végén kezdték a belső telkeket is felkeríteni 6 . Valószínű, hogy ez a folyamat a XIX. század második felében, esetleg még később fejeződött csak be. A XIX. századra tehető jellemzően —, de valószínűleg a XVIII. század végén már megkezdődött — az a folyamat, amely elsődlegesen az ólaskertek övezetének lakófunkcióval való átépülését jelentette (telekosztódás, később telekosztás). Az ólak, színek mellett tornácos, háromtengelyes főhomlokzatú nagy házak jelennek meg az akolkertek övezetében. Kisebb mértékben érvényesült az a tendencia, hogy a belső lakóváros már lekerített telkein is megjelentek helyenként az istállók, tüzelős ólak 7 . A XIX. század végére az egész ólaskerti övezet átalakul nagytelkes, párhuzamos helyzetben házat és istállót tartalmazó, szabályos, fésűs utcaképet mutató, nagytömbös lakó-gazdálkodó területté, ahol elsősorban a jó módú lakos-