A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
SZLOVÁKIAI TÉKA - Michal Borgula—Ladislav Svihran: Tu sa usadime (Tóth Emília)
Michal BorguTa— Ladislav Svihran: Tu sa usadime (Itt telepszünk meg — Szlovákok a csabai vidéken). Bratislava, 1979. 171. 1. 72 kép. Vydavatel'stvo Tatran Békéscsaba, Szarvas, Mezőberény, Tótkomlós, Pitvaros és a többi környékbeli helység. . . Honnan került ide ez a nagy szlovák sziget az Alföldre, Magyarország délkeleti csücskébe? Miért pont ott telepedtek le a szlovákok és honnan jöttek? Ezekre a kérdésekre kapunk választ a könyv első fejezeteiben olvashatunk Békéscsaba pozitív szerepéről a vasútépítés támogatásában felvidéki szlovákság helyzetét. A szegénység, a járványok, nincstelenség és a rosszul sikerült évek késztetik távozásra a Felvidék szlovák jobbágyait. A földesúri kényszer, tilalom sem tudja megakadályozni, hogy a Felvidék, Liptó, Szepes, Sáros, Abaúj, Zemplén vármegyéiből ne induljon meg a tömeges elvándorlás. 1712-ben kelnek útra az első telepesek és pár év alatt a kivándorlók száma eléri a 200 000-ret. Ez az akkori Szlovákia lakosságának egyötöde. Az Alföldön való letelepedés egyik kulcsfigurája, Harruckern János az udvari kamara tanácsosa, aki hosszú, kitartó szolgálataiért cserébe a császári udvartól megkapja Békés vármegyét és néhány hozzá tartozó pusztaságot. Ide telepíti le a szlovákokat és néhány évig kiváltságokat ad nekik és megvédi őket a visszatoloncolástól is. A történelmi bevezető után megismerkedhet az olvasó a letelepedés nehéz folyamatával. Hogyan alkalmazkodtak a hegyi emberek a sík, néhol száraz, néhol, mocsaras, melegebb klímájú vidékhez, ahol sem falvak, sem házak nemigen voltak. A „Terebélyes életfa" című fejezettel kezdődik a kezdő telepesek életformájának közelebbi jellemzése: végrendeletek, ahol a vagyonkülönbségek tükröződnek, s ahol az egyes helységek fejlődésének, gyarapodásának története olvasható. A „híres állattenyésztők" fejezet a szlovákok nagy hagyományokkal rendelkező állattartását mutatja be, hivatkozva a Felvidékről hozott gazdag tapasztalatokra. A fejezet végén ízelítőt kapunk a népi gyógyászatból is. A következő fejezetek néprajzi leíró módszerrel mutatják be a gazdálkodás formáit, a mezőgazdasági eszköztárt, a termelési eredményeket, a mesterségek és céhek kialakulását, a háziipar fejlődését, önellátó gazdálkodást. Nagyon értékes adatok ezek, de nem mindig derül ki, milyen forrásból származnak. A „Fiatalabb testvér" szimbolikus megnevezése a később fejlődő iparnak, mely a 18. század végén Tessedik Sámuel jóvoltából kezd kialakulni. E fejezetben olvastunk Békéscsaba pozitív szerepéről a vasútépítés támogatásában és a nagy tömegeket megmozgató, szinte társadalmi eseményeknek számító piacokról, vásárokról. A következő két fejezet a Békés megyei szlovákok életének csapásokkal terhes, küzdelmes szakaszait rajzolja meg. Az osztályelnyomás egyre jobban fokozódik, melynek következtében a múlt század végén harcot indít a szlovák munkásság is jogaiért, de a Munkás Egylet csak 1906-ban kezdheti meg működését. A „parasztkirály", Áchim András élete és munkássága drámai események tükrében kerül felszínre.
