A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Viera Gasparíková—Milan Lescák (red.): Interetnické vzlahy vo folklóre karpatskej oblasti (Bartha Elek)

Több tanulmány foglalkozik a Kárpátok prózai folklór műfajainak interetnikus kapcsolataival. Karel Horálek a Kárpátok népmesekincsének keleti eredetű elemeit vizsgálja. Ezen belül Solymossy Sándor és Vargyas Lajos elméleteivel száll vitába, akik ezeket az Ázsiából hozott magyar hagyományokkal magyarázták. A szerző a szlovák és cigány anyag vizsgálata alapján végül is a magyaroktól való átvételt tartja elfogadhatónak. Különösen érdekesek számunkra a betyárfolklór prózai és verses alkotásai. A Kárpátok szláv népeinek mondáiban, balladáiban máig is élnek a XVIII—XIX. század magyar folklórjának ismert alakjai, Rózsa Sándor, Bogár Imre, Patkó Bandi, Sobri Jóska, sőt, Toldi Miklós, Fehér László is. Mind a balladák, mind a mondák isnteretnikus kapcsolatainak vizsgálata kiválóan mutatja azt a jelentős hatást, amelyet a magyarság egy évezreden keresztül a környező népek folklórjára gyakorolt. A kötet ilyen tárgyú tanulmányai igyekeznek ezeket a kapcsolatokat minél árnyaltabban feltárni, a vizsgálatokat minél szélesebb alapokra helyezni. A konkrét téma rendszerint nemcsak a vizsgálat tárgya, de anyagul szolgál egy-egy kapcsolattípus bemutatásához. Jelentős gyakorlati anyag birtokában foglalkozik Viera Gasparíková e folklór kapcsolatok elméleti kérdéseivel, bevonva a vizsgálatokba a távolabbi területek, a Balkán, a Kaukázus, sőt Szibéria folklór hagyományait is. Az etnikai kapcsolatokkal is alátámasztott kontaktust elválasztja a pusztán tipológiai hasonlatosságoktól, párhuzamoktól, a kontaktus különböző szintjei közé ugyanakkor beiktatja az ún. burkolt kontaktust is, amely inkább a kutatás technikai jellegű, ideiglenesnek tekinthető kategóriája lehetne. A kötet több tanulmányt közöl a népzenekutatás köréből. Egy-egy behatároltabb téma itt is általános kérdéseket vet föl, amelyek európai szintű vizsgálatokat igényelnek. Kiemelkedő közülük Albrecht Schneider tanulmánya, amely a pásztorkultúrák zeneetnológiai vonatkozásait vázolja. A pásztorhangszerek eredetének, elterjedésének, fejlődésének problémáit a történelem előtti időkig vezeti vissza, más tudományokat is bevonva a vizsgálatokba. A magyar folkloristák közül Faragó József, Kovács Ágnes és Ujváry Zoltán szerepel a kötetben. Faragó József és Kovács Ágnes a kétnyelvűség problémáiról és funkcióiról, Ujváry Zoltán a turka-maszk interetnikus kapcsolatairól írt tanulmányt. A jól összeállított és színvonalas kiadvány tanulsága szerint, a Kárpátok nem öncélúan választott fogalom az összehasonlító folklorisztikában. Nemcsak változatos nemzetiségi és kulturális tagolódása teszi a tudomány számára érdekessé. E korábban periférikus, a történelem nagy eseményeitől, pusztításaitól, s részben a fejlődéstől is többé-kevésbé elzárt hegyi terület számos archaikus kultúrjelenségét, hagyományt őrzött meg, amelyek Európa, Ázsia távolabbi vidékeiről származnak, így feltárásuk más népek történelmének kérdéseire is fényt deríthet. A Kárpátok hegyláncai emellett épp e periférikus jellegüknél fogva kulturális választóvonalnak is tekinthetők. Itt haltak el egyes délről terjedő, észak felé egyre gyengülő kultúrhatások, ugyanígy az északiak is, amelyek egymással keveredve sajátosan alakították a Kárpátok népeinek folklórját. Bartha Elek