A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Hankóczi Gyula: A Herman Ottó Múzeum citerái

alsó lappal való felszerelése. Napjaink legismertebb citerakészítői is alkalmazzák ezt a szerkezeti megoldást, miként a rövidke lábakat is. Mindezek a hangzást javító és a játéktechnikát biztonságosabbá tevő törekvések azonban konzervatív és durva húrrögzítő módszerekkel párosulnak. A húrfeszítő szögek anyagában, kidolgozásában, méreteiben, elhelyezésében alig találunk rendszert; a citera másik végén levő húrakasztó szögek körében pedig még nagyobb az összevisszaság. Húrok gyanánt a legkülönfélébb vastag drótok, vékony fémhuzalok, cimbalomhúrok, szolgálnak. Az érintők, bundok hangszereink egy részén a fedőlapon, a többin külön fogólapon vannak elhelyezve: a ládházi, a szentsimoni és a bántapolcsányi példányon. Mindkét megoldásnál szöget vagy drótszálat vertek a fába. A bundok elhelyezését némelyik fcottasorban többször is megváltoztatták, a bánhorváti citerán például háromszor. A hanglyukak készítésük szerint fúrottak — az esetek többségében — vagy vágottak. A fúrott (vagy égetett) nyílásokat rendszerint valamilyen mértani alakzatnak megfelelően helyezték el: kör, négyszög, háromszög. A hangrések ezáltal nemcsak a hangzásban, hanem a díszítésben is szerepet kapnak, s ezt nemcsak formáik, hanem azok elhelyezése is bizonyítja. Nem véletlenszerűen kerülnek a hangszer tetejére, hanem arányosan elosztva, nagyjából a teljes hossz felező és negyedelő vonalai mentén. A vágott hanglyukak elhelyezésére ugyanez vonatkozik; formájuk szerint ez utóbbiak szív alakúak. A fúrott nyílások olykor — mint a bogácsi citerán is — bonyolultabb formába is rendeződhetnek. Citeráink egykori hangolásáról nincsenek adataink. Hangkészletüket tekintve, többségük diatonikus mixolid, ezek hangterjedelme g—

g

2 és g—c

3 között változik

51

, minden esetben eléri a két oktávot. A további hangszerek hiányosan kromatikusak, bár ez a kifejezés nem jellemzi pontosan a szentsimoni és bánhorváti hangkészletét. Azért nem, mert mindkét esetben olyan hangok hiányoznak a hangkészletből, amelyeknek diatonikus sorban is meg kell lenniük. A szentsimoni citera g—e

3 hangterjedelméből kimaradt: c

1

, f

1

, g

1

, h

1

, f

2

, g

2

, c

3

; helyettük fél hanggal magasabb (kromatikus?) hangok állnak, h

l helyén pedig b

1

. Beépítették az egyetlen érintősorba ais'-t. A bánhorvátiból való darab hangkészlete rendszerezettebb zavarosságot mutat: g—d

3 hangterjedelméből e

1

, a

1

, e

2

, a

2 hiányzik; gis, ais, dis

1

, gis

1

, eis

2

, dis

2

, gis

2

, eis

3 kromatikus hangok megtalálhatóak. A minden esetben egysoros érintőjű fogólapból a. játéktechnikára vonatkozóan azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ezeken a hangszereken valószínűleg nyomóval — azaz a hüvelykujj alá szorított fa, csont, vagy tolldarabbal — játszhattak. A Herman Ottó Múzeum citeráiról összefoglalóan azt mondhatjuk: a hasas forma — és a kromatikus hangkészlet hiánya jellemzi őket. Készítésükben olyan időszakot idéznek, amikor minden bizonnyal a vályú alakú típus lehetett az uralkodó; a mesteri pontosság nem volt a készítés alapvető feltétele, ugyanakkor azonban bizonyos előremutató törekvések is megjelentek. Hangkészletükben a diatonikus mixolid skála a legjellemzőbb, a kromatika kezdetleges formában figyelhető meg, erősen alkalmazkodva az addigi játéktechnika által megkövetelt és elfogadott egysoros érintőhöz. Hankóczi Gyula