A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Hankóczi Gyula: A Herman Ottó Múzeum citerái

A fejes típusba tartozik az összes többi darabunk, bár a Szentsimónból való példány olyan, mintha két különböző hosszú vályúciterát tettek volna egymás mellé csak éppen a másodiknak hiányzanának az érintői. A túlméretezettség benyomását kelti két egyforma szélességű fejével, közel 30 cm-es szélességével. Fejét virágmotívumok díszítik; hat hanglyukát körben helyezték el. Hangoló szögei, miként az előbbié is, négyszögletesre kalapált végű szögek, többRégük hiányzik. Eredetileg harmincnégy húrja lehetett; egysoros érintőjű, diatonikus. Aljának három csapolt rögzítésű rövidke lába van. Az oldalí'ejes citerák típusának következő darabja szintén egyfejes, Bánhorvátiról került gyűjteményünkbe. Testét egyetlen darab fából faragták, tetején kör és szív alakban találhatók a hanglyukak — ez utóbbit egyedi módon drótháló borítja belülről. — A hangszer alja külön darabból készült, vasszögekkel rögzítették a testhez, mint ahogy a hosszúkás alakú lábakat is az aljához. Egykor huszonhárom húrja lehetett: kilenc dallamhúrral a bundok fölött és négy vendéghúrral a kisfejen. Egysoros érintőjű, diatonikus, néhány beépített kromatikus hanggal. 1927-ben készítette Végvári István (2. kép). 2. kép. Egy oldalfejes citerák Szentsimonból és Bánhorvátiból.