A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: „Vendéglátó házak", fogadók Miskolc és Mindszent határán a 18—19. században

„Vendéglátó-házak", fogadók Miskolc és Mindszent határán a 18—19. században Az italmérési joggal és a korcsmákkal szorosan összekapcsolódott mindenkor a vendégfogadók, vendégmarasztalók, szállóhelyek ügye, dolga is. Ez érthető, hiszen a vendéglők gyakorta voltak egy fedél alatt a korcsmákkal. „Miért is a város a maga jogát ezekre is kiterjesztette, maga tartotta fenn és épített fogadókat, s azokat bérbeadván, szintén a város jövedelmét gyarapította.''

1 A miskolci vendégfogadók — nagy múltú kereskedő városról lévén szó — nemcsak jelentős jövedelmet biztosítottak a koronavárosnak, hanem szervesen beilleszkedtek annak kereskedelmi, társadalmi életébe is. A városi fogadók és szállók 18. századi történetéről, életéről Komáromy J. 1956-ban közölt mindmáig fontos dokumentumokat

2

. Név szerint felsorolja a korabeli objektumokat, de azok történetéről a helytörténeti kutatások akkori állása és ismeretei alapján nyilatkozhatott csupán. Az eltelt negyedszázad alatt a kutatások számos új dokumentum feltárását eredményezték, új rész-kutatási eredmények születtek. Ezekkel nemcsak kiegészíthetők, hanem számos vonatkozásban korrigáihatók is a korábbi megállapítások, leírások. Alábbiakban Miskolc határában, a mindszenti vagy Csabai kapu környékén álló két, 18. századi fogadóról kívánjuk adatainkat, ismereteinket összegezni. Ez rávilágít Miskolc és a tőle két évszázadon keresztül független, önálló település életét élő Mindszent község kapcsolatára, másrészt új adatokat szolgáltat 18. századi város-építészetünkhöz, a vendéglátás és vendégfogadás 18—19. századi miskolci történetéhez. Az alább ismertetendő fogadók egyike a Mindszenti templommal szemben álló, miskolci illetőségű ,,Zöld-fa"' névre hallgató épületkomplexum volt, a másik az akkori Miskolc területére beékelődő, de a tapolcai apátság, illetve a munkácsi püspökség javadalmát képező és Mindszenthez tartozó „Arany Bárány" vagy „Bárányka". A két település jogszolgáltatásának különbözősége, a két épület üzemeltetésével kapcsolatos rendelkezések — főleg a 18. században, az ellenreformáció egyébként is felkorbácsolt hangulatú időszakaiban — számos lehetőséget adtak a két település közötti villongásokra, konfliktusokra. 1. A tapolcai apátság mindszenti vendégfogadója (Arany Bárány, Bárány, Bárányka) A mindszenti fogadó meglétére 1716-ban utalt első adat. Mindszenten, a Csabai kapun belül Miskolc felé áll az az épület, amelyre az egri érseki levéltárban található dokumentum utal. Ebből kiderül, hogy 1716. február 22-i keltezéssel Kollonics Zsigmond váci püspök

3 összeíratja a tapolcai apátság javait. Eszerint az apátsági jószág központja a „residentia", mellette fekszik az udvar az istállóval. Ehhez a rezidenciához tartozik az utca (ti. Mindszenti utca; megjegyzendő: nem tévesztendő össze a Szemere utcával, amelynek, mint Mindszent felé vezető útnak hasonló neve volt)''. Ebben az utcában van egy