A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Régészeti közlemények - Joó Tibor: Az abaújvári református templom

azok között a gótikus tornyok között említi, amelyek „alkalmazásával karcsú, eredeti formájukban mindig tűszerűén hegyes, a falu képét messzi távlatból is meghatározó jellemző épületformák . . ." keletkeztek, s kimondja, hogy ..az abaujvári református templom oromzatok sorával koronázott, tornya így emelkedik a nagy épülettest fölé".

1 ' Myskovszky Viktor kassai rajztanár 1876. március 30-i jelentésében számol be a Műemlékek Országos Bizottságának az abaujvári felméréseiről (4. kép), megállapításairól."' A templom Myskovszky-féle felvételen alapuló alaprajzán ténylegesen csak annyi változás van, hogy 1886-ban egy további támpillért építettek az északi oldalon. Ebben az évben a déli oldalfalat is javították, a régi pilléreket is felújították. A Myskovszky-féle jelentés arra a kérdésre, hogy fordulnak-e elő falfestmények, még azt rögzítette, hogy „falfestmények nem vehetők észre". Az 1912. évi felújításkor — amikor a templom és a torony teljes külső és belső felújítására, repedések kijavítására, a templomtető palával való fedésére, külső és belső meszelésre, illetve festésre került sor — azonban falfestményekre bukkantak, melyekre fel is hívták a Műemlékek Országos Bizottságának a figyelmét. (A felújítást Dragon István és Kardos Sándor kassai vállalkozók végezték, s munkájukért 10 104 koronát számláztak.

17 Az abaujvári freskókat a szakirodalom még nem taglalta megfelelően; még a felismert töredékek sincsenek értékelve, sem mennyiségüket, sem művészi értéküke l tekintve. Genthon-Szentiványi szerint

18 „a szentély északi falán töredék, a diadalív belleten Szt. László (?) mellképe a XIV. századból. A szentély északi falán egy női fej, két női ruha töredéke (az egyik kék, a másik okker) és két kéz látható. (Vizitáció maradványa?) Háromnegyed életnagyság, fekete határvonalak. A diadalív belleten levő életnagyságú alak alapszíne sötét okker, fekete kontúrokkal." Ezt az ismertetést közli Radocsay Dénes is,

19 azzal a kiegészítő felvetéssel, hogy talán a XII. századi szerény festészeti terméshez sorolható még" a töredékes volta miatt nehezen datálható abaujvári töredék." (XII. tábla) (2. kép). Bővebben foglalkozni a csekély maradvánnyal alig lehet. Tóth Melinda „Árpád-kori falfestészet" című művében0 a XIII. század utolsó harmadából megmaradt — a centrumoktól távoleső, kisebb jelentőségű alkotások között említi, s egyben arra is egyik példának hozza fel, hogy az új, gótikus stilus milyen mértéktartó lassúsággal terjedt el és hogy a románkori formaadásnak milyen mély gyökerei voltak. Az abaujvári falkép királyalakjának arcvonásaiban véli az új stílus jelét felismerni,

21 azonban a szentély két meghatározhatatlan tárgyúnak tartott jelenetének egy-egy felismerhető részletén ilyent nem találunk. Lehetségesnek tartja, hogy ,,a fennmaradt freskók csekély volta és igen rossz állapotuk vezet bennünket félre a megítélésüknél". Reámutat arra is, hogy a XIII. század utolsó negyedében Északkelet-Magyarországnak ez a területe (Aba Omodé alatt) igen nagy szerepet visz, s bizonyos fokú önállóságra tesz szert. Helyesen hangsúlyozza, hogy „megfontolandónak kell tartanunk, hogy a politikai történet e vonatkozásai nem álltak-e az új stílus itteni jelentős terjedésével összefüggésben?". A túlértékelés és az értéken aluli minősítés hibafelületei igen nagyok, hiszen a közel hetven éve felfedezett freskók többször kilátásba helyezett feltárása és restaurálása még mindig nem történt meg; lényegében jóval kevesebb anyagról hangzanak el vélemények, feltételezések, mint amilyet akár az 1912-es jelentés, akár az 1938-as megállapítások tartalmaznak. Érdemes azokból idézni: Gróh István 1912-es jelentéséből:

22 „Amint a helyszínen értesítet-