A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Fejős Zoltán: Amerikás Rádi Gábor históriája

JEGYZETEK 1. O. Nagy G. : Magyar szólások és közmondások. Budapest, lí)7(i. 2. Szemerkényi A.: A proverbiumok logikai-szemantikai összehasonlító vizsgálatához. Népi kultúra, népi társadalom, II—

III. 1969. 225—233.; Szemerkényi A.: A proverbiumok történeti formáinak a változásához. Népi kultúra, népi társadalom, IV. 1970. 147—159. ; Szemerkényi A.: A parömiológia néhány kérdése. Népi kultúra, népi társadalom, IX. 1977. 27—35.; Szemerkényi A.: A szólások szemiotikai analízise. In: Jel és közösség. (Szerk.: Voigrí V —Szépe Gy.—Szerdahelyi I.). Budapest, 1975. 57—65. 3. Voigt V.: A szólások változatainak szintjei. Magyar Nyelvőr, XCV. 1971. 29—34.; Voigt V.: Új jelenségek a szóláskutatásban. Magyar Nyelvőr, LXXI. 1975. 404—409. 4. Tamás F.: Szólások és használóik. Hevesi Szemle, VII. 1979. 4. sz. 4!!—52. 5. Bakos J.: A Heves megyei szólások és közmondások világa. Hevesi Szemle, VII. 1979. 2. sz. 53—57., 3. sz. 48—54.; Bakos J. : Egri szólások és közmondások. Magyar Nyelvőr, Cl. 1977. 217—227. (i. XJjváry Z.: Adoma eredetű szólások Alsószuháról. Múzeumi Kurir, III. 8. sz. 1978. 63—(ifi. Amerikás Rádi Gábor históriája A század első évtizedének derekán tetődző nagy kivándorlási hullám egyik központi területe a Zempléni-hegység vidéke volt. Abaúj—Torna, Zemplén megyék falvaiból tömegével keltek útra Amerika felé a jobb sors reményében bizakodó emberek százai. A hazai kedvezőtlen megélhetési viszonyok taszítóereje, ugyanakkor a viszonylag gyors amerikai gyarapodás lehetősége együttesen hatott e kalandos vállalkozás elfogadásában. Ha a döntés nehéz is volt, legtöbbjük számára az „amerikázás" nem volt több egy szokatlanabb pénzszerzési alkalomnál. A magyarországi kivándorlók legnagyobb része az Egyesült Államok nagy iparvidékein vállalt — általában — szakképzettséget nem igénylő munkát. Aki tehette, néhány éves megfeszített erejű munka után igyekezett hazatérni, s családja sorsán legalább átmenetileg enyhíteni. A merészebbek többször, akár tízszer is megjárták a tengert, anélkül, hogy életmódjuk alapvetően megváltozott volna. A vissza vándorlás legtöbbjük számára nyilvánvaló volt, így kezdetben a végleges megtelepedés szándékával csak igen kevesen fogtak vándorbotot. Azonban a jelentős visszaáramlás ellenére, a többség mégiscsak kintmaradt, s rövid időn belül igyekezett családját is maga után vitetni. A Zempléni-hegység vidékének visszavándorlása — a kivándorláshoz hasonlóan — jelentős méretű volt. E vidék népmozgása az ország vándorlási mozgalmának több mint tíz százalékát alkotta.

1 A központi jelentőségű felvidéki kivándorlási góc részeként tehát, nem véletlen, hogy az itteni falvakban még ma is élénk vándorlás emléke él. A kivándorlás tanulmányozásának néprajzi kérdései közül legfontosabb problémának a vándorlási mozgalom népi kultúrára tett hatásait tekinthetjük.

2 Ennek a bonyolult kérdéskörnek egyik külön területét alkotja az amerikás népköltészet vizsgálata. A kivándorlás problémáit érintő néhány kifejezetten néprajzi tanulmány szinte mind az amerikás népköltészet kapcsán készült. Ennek ellenére azonban, még mindig nem ismerjük e problémakört kellő mértékben, voltaképpen néprajzkutatásunk fehér foltjai közé sorolhatjuk. Amerikás népdalokat csak keveset publikáltak, gyűjtésük — így elterjedésük is — esetleges, meglehetősen hiányos; sajnos mind ez ideig az amerikás népdalok összefoglaló gyűjteménye sem készült el.

3