A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Történeti közlemények - Tassonyi András: A Móricz-család Prügyön

Az elköltözés mellett szóltak a macskatréfa következményei is. Több más esetnél, de ennél is elszorult a szívem. Együtt éreztem a gyermek Móricz Zsigmonddal, a családdal. Elviselni annyi megszégyenítést, csúfolódást, gúnyt, amit akkor kaptam, nem lehetett. Ilyen volt más falu is? Tréfa kellett, lebicskázó, hiszen más szórakozás abban az időben nem volt. Móricz Bálint döntött jól, amikor úgy határozott: otthagyja Tügyöt. Mi lett volna ez idő alatt velük! „Zseniális volt" — nagyszerűen látta és írta így a 60 éves Móricz ezt az esetet. Hiszen sok mindent régen elfelejtettek az emberek, de 90 év múltán még mindig él az emberek nyelvén a cicmóric. Ki tudja, milyen tragédiához vezet, ha el nem költöznek, hiszen Móricz Bálint is verekedős természetű volt, ha ivott. Móricz Bálint felesége, Pallagi Erzsébet a háztartás olykor súlyos gondjai ellenére boldogulni tudott Prügyön. Az író Móricz fel is jegyezte édesanyja véleményét: „érdesen és mérgesen mondta: 'Én nem tudom, mi bajod van neked ezzel a Tüggyel? Én csak szép és jó emlékeket hoztam onnan." Megállott a szemem, s meghűlt bennem a vér. Minden szenvedésem édesanyám miatt volt".

2- Majd a saját házukról szólva ezt írja Móricz Zsigmond: „Ez volt az a hely, amiről édesanyámnak csupa olyan jó emléke maradt. Hogyne maradt volna: itt élte le boldog és valamennyire napfényes legszebb asszonykorát".

23 Az író „a feledhetetlen szenvedések" színhelyeként emlegeti önéletrajzi művében a prügyi éveket. „Mintha csak azért lettem volna íróvá, hogy megmutassam azokat a sebeket, amelyeket hétéves koromtól tízéves korig Pthrügyön át kellett élnem."

2/| Az elköltözés után Móricz Zsigmond csak egyszer, 1921. június 4-én járt Prügyön, első feleségével, Holies Jankával. Ezt a látogatást beleszőtte az Életem regénye Prügyről szóló fejezetébe, s a falubeliek sértődötten olvashatták a képet, amit róluk rajzolt. „ .. . a ház a régi, s ott áll az udvar közepén a nagy görbe, fekete asszony, Eszter néném, Pallagi Eszter, s mosolyog ránk, mikor feleségemet bemutatom, mintha még a mosolyt is fösvényeiné. Minek jöttek ezek, azt jelenti a mosolya, csak enni."

25 így írja le Móricz Zsigmond a prügyi látogatás egyik jelenetét. Majd: „És ebédre semmi más nem volt, csak megsütve a két csirke. . . . Janka nem akart enni, én csak azért is gyűrtem magamba, a csirkeszárnyat rágcsáltam. Akkor Janka rámutatott a tálra, s végigszámolta, ami be volt tálalva. A két csirkéből minden húsos darab hiányzott. Se mellehúsa, se combja nem volt egyik csirkének sem. Ez aztán mint valami csodálatos, valami rendkívüli égi jel, úgy tűnt fel nekem. A fösvénységnek ezt a klasszikus megnyilatkozását semmi fantáziával nem tudná író kitalálni".

26 Marozs Sándo"né Hallgató Eszter, Pallagi Eszter leánya, aki jelen volt, és segédkezett anyjának, így beszélt nekem erről: „Nekünk Zsindelyné üzente meg, hogy Móriczék nálunk fognak ebédelni. Az üzenetet ebéd után hozták. Édesanyámmal gyorsan megfogtunk két csirkét, és igyekeztünk a pucolással és a sütéssel. Amikor Móriczék megérkeztek, még nem sült meg. Várniok kellett". Én hittem Hallgató Eszternek. Falun ősi szokás a megvendégelés. Hát még ha rokonról van szó! Élete végéig fájlalta azt a nagy igazságtalanságot, amit a fenti sorokkal Móricz tett velük. Szendrey Jolán, akinek édesanyja Móricz Zsigmondnak Prügyön iskolatársa volt, elmondta, hogy tudomása szerint Móricz Zsigmond a prügyi vendégség idején sem szerette a húst. Ezt erősíti meg Badar Erzsi hezzám intézett levele is.

27 Vajon mit írt volna Móricz akkor, ha a Marozsnak tartott előző napi habart ételt tálalják fel neki hús helyett? Az elköltözés után, az itt született Móricz-gyerekek közül Miklós, Károly és Sándor még felnőttkorukban is meglátogatták a prügyi rokonokat. Hogyan