A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Történeti közlemények - Dobrossy István: Miskolc katonai-statisztikai leírása 1854-ből

kell elnyomni, mivel a falusias városrészben a csőcselék magát nem tudná tartani és a vályogkunyhók felgyújtása által könnyen szétzavarható lenne." A város belső részében nincsenek kikövezett utcák, amelyeknek — aligha gondolhatta volna valaki a korabeli Miskolcon — előnyei is vannak. „Erős barikádokat a lázadók nehezen tudnának építeni, mert az utcák nincsenek kikövezve, s ezen túl. igen szélesek. Szélességük gyakran a 30—50 láb között változik. Ezéri; sok időre van szükség a torlaszok elkészítéséhez. Ezalatt az erélyesen fellépő erős őrjáratok az utcákat meg tudnák tisztítani és a barikádok emelésének folytatását meg tudnák akadályozni.'' A belváros állapotáról még megjegyzik, hogy a főutcához hasonlóan, a mellékutcák is nagyon hiányosan és rosszul vannak kikövezve, amelyek a belső közlekedést is megnehezítik. A városban császári helyőrség állomásozott. Az összeírás utolsó része a tartható, vagy könnyen védhető objektumok leírásával a császáriaknak szolgáltat gyakorlati tanácsokat. A belvárosnak hat jelentős és jól védhető pontja, egysége van. Első az élelmiszerraktár, a széna- és sóraktár épületegyüttese. (A város keleti részén. Felsőzsolca irányában helyezkedtek el.) Ez a három erős, tűzbiztos, egymástól kb. 500 lépésnyire fekvő épület, alacsony vályogkunyhók környezetében helyezkedik el. Itt található a helyőrség teljes élelmiszerkészlete. Innen irányítani lehet, ill. meg lehet szüntetni a város és a környező települések kapcsolatát. Aki ezt a pontot birtokolja, annak szabad visszavonulása van minden irányban, „bevethető a lovasság, s akadálytalanul lehet tüzelni és a magunk számára a körülfekvő vályogviskók felégetésével szabad kilátást és védelmi előnyöket lehet biztosítani". Második erődítményszerű pont a fallal és árokkal egyaránt körbevett minorita templom és a kolostor, amely egy osztag katonával könnyen védhető. A két magas templomtoronyból az egész város könnyen áttekinthető és a város legtöbb utcája tűz alatt tartható. A torony végleges biztonsága megkívánja, hogy adandó harchelyzetben azonnal el kell foglalni a görög templom tornyát, hogy onnan nehogy tűz alá vehetővé váljon a minorita kolostor és temploma. Ebben az objektumban könnyen elhelyezhető egy gyalogos zászlóalj és egy lovasszázad. A kolostorral szemben van a katonai kórház, emellett pedig egy „riadótér", azaz felvonulásra alkalmas terület. „Ezeket magukat is el kellene foglalni, ha a városban meg akarjuk vetni a laounkat és onnan akarunk támadást kezdeményezni." Harmadik kiemelkedő belső objektum a megyeháza, amely hátsó épületeivel egy erős, tűzbiztos épületekből álló és könnyen védhető egészet alkot. Abban különbözik a kolostor épületétől, hogy ennek védelmére több csapat szükséges, ezen túl sem tornya, sem pedig jól kiemelkedő pontja nincsen. Elfoglalásakor meg lehet szerezni az ott őrzött fegyencek feletti ellenőrzés jogát. Ez azért lényeges, mert a fegyencek száma soha nincs 4—500 fő alatt. A megyeházáról kézben lehet tartani a városházát, amely nem erős építmény. Hasonlóan nincs hadászati szerepe a környéken található, torony nélküli evangélikus templomnak. Csupán álmeneti védelmi pontként lehet használni a negyedik objektumegységet, amelyet a színház épülete és a csendőrlaktanya képez. A főutcán elhelyezkedő jelentősebb házak hasonlóan nem használhatók „egy gyorsan terjedő lázadás esetén". Ötödik védelmi pontot képez az Avason levő református templom és a telette levő, kőből épült „pavilon". Innen kiindulva a város legnagyobb részét ellenőrzés alatt lehet tartani. Egy fél század is képes ezeket a pontokat tartani, s innen tűz alá venni a legtöbb utcát és teret. „A gazdasági udvarokban felállított kis hajítógépekből kilőtt gyúlékony anyagokkal lángba