A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)
Történeti közlemények - Dobrossy István: Miskolc katonai-statisztikai leírása 1854-ből
A város jelentős állatállománnyal rendelkezik. Vágóállatok közül 1854-ben összeszámoltak 4—500 db marhát, 3—4000 db sertést és 24—27 000 db juhot! 1 " Igázható a városban 200 pár ló, 180 pár ökör, s ezenkívül található 340 használható szekér. Mint korábban említettük, az összeírás második, jelentősebb része Miskolc védelmi kérdéseivel foglalkozik. Megállapítják, hogy a város „katonai védelme csak abban az esetben lehetséges, ha elfoglaljuk az uralkodó magaslatokat, s a védelem ezeknek a megtartásában áll". A várost elvileg mind a négy égtáj felől meg lehet támadni, ezért a védekezési elképzelések is ennek megfelelően alakulnak. 1. Védekezés északi irányban: Ebben az esetben a város előtt fekvő Akasztóhegy lenne a balszárny és a legerősebb harcálláspont, de számolni kell az ideiglenes visszavonulással is, mivel közvetlenül a hátunk mögött a csak néhány rossz úton járható Mindszent és Avas-hegy fekszik. A jobbszárnynak a Sajószentpéter és Kassa felé vezető út közötti városrészt kellene elfoglalnia, és az ellenséget a város peremén fekvő vályogkunyhók felgyújtásával távol tartania. Az élelmiszerraktár lenne ennek a szárnynak a legkülsőbb védelmi pontja, ezt azonban oldalvéd gyanánt lovassággal és lövegekkel el kellene látni. 2. Védekezés déli irányban: A korábbihoz hasonlóan ebben az irányban szintén nem védhető a város. Az iderendelt csapatnak a Hejő mentén Tapolcától Csabáig és innen kezdve Szirmán át Felső-Zsolcáig — amely a balszárny támaszpontját képezné —, kellene állást foglalnia. A jobbszárnynak röppentyűs lövegekkel ellátott gyalogságból és tüzérségből kell állnia. A legközelebbi harcálláspont a jobbszárny számára az Akasztóhegy, a balszárny számára pedig a Szinva mögött a nagy Sajó-hídig húzódó tereprész. 3. Védekezés keleti irányban: Az innen jövő támadás esetén, a város védelmét magának a Sajó folyónak a védelme váltaná fel, s ebben az esetben a szárnynak különös figyelmet kellene szentelni, mert a következő visszavonulás a Sajó folyó mentén, vagy a pesti, vagy a szentpéteri országúton történne és ebben az esetben Miskolcot nem érintené. A fenti esetben csak egy erősen szorult helyzetben levő, de gyors segítséget remélhető kisebb különítmény vonulhatna vissza a városba és onnan Diósgyőrön át Hámorig, amely helységek között az út 2—3 km-nyi hosszú, 50—100 lépésnyi széles, s mindkét oldalról sűrű erdő közé, szurdokszerűén van beszorítva. 4. Védekezés nyugati irányban: Ebben az irányban semmiféle támadásra nem lehet számítani. Egy esetleges felkelés elfojtására használhatók lehetnek a következő észrevételek: a lakóházak építésmódja és nagysága alapján az egész várost két, teljesen különböző részre lehet osztani, és ezek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a falu és a város. (A város tehát két részből, egy városias, komoly építményekkel rendelkező belső magból, és egy ezt övező, falusias külső részből áll!) A tulajdonképpeni városmag az alábbi objektumok által határolható körül: a minorita kolostor épülete, a görög templom, a megyeháza épülete, az evangélikus templom, az Avas-hegyen álló református templom, innen tovább az Avas-hegy aljában, majd erőteljes ívben visszakanyarodva a minorita kolostorhoz. Ez a terület jól megépített, tűzbiztos kőházakból áll, amelyek közül — az említetteken túl — kiemelkedik a főutca néhány háza és főleg a színház épülete. Az ezen túl eső rész keletről, északról és nyugatról övezi a várost. Itt többnyire rosszul megépített, kicsiny és alacsony vályogkunyhók helyezkednek el. Közöttük csak elszórva található néhány kőház, de ezek is rosszul vannak megépítve. Az összeíiás külön részben említi, hogy mit kell tenni felkelés esetén. „Egy kitörő zavargás esetén a felkelést csak a tulajdonképpeni belső városban
