A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Történeti közlemények - Dobrossy István: Miskolc katonai-statisztikai leírása 1854-ből

Miskolc katonai-statisztikai leírása 1854-ből Az 1848/49-es szabadságharc bukásának és a világosi fegyverletételnek gyorsan eljutott a híre Miskolcra is. A bukást követő eszmélés, a gyakorlati hivatali élet megindulása Máry Pál miskolci ügyvéd Borsod megye elnökévé történő kinevezésével kezdődött. Első rendelkezésével már 1849. augusztus 25-én betiltotta a forradalom pénzének használatát, a Kossuth-bankót a kijelölt városi hatóságoknak kellett beszolgáltatni. Intézkedéseiből hamarosan kitűnt, hogy egyértelműen és következetesen az önkényuralom szolgálatába szegődött. Sorozatban születtek a megtorló intézkedések, s „szorgalmasan" dolgozott a városban a katonai rögtönítélő bíróság is. Az önkényuralom éveit, a városi társadalom sínylődését jól jellemzi 19. századi jeles naplóírónk, Szűcs Sámuel: „Városunk szokott egyhangúságában sínylődik. A hírek néha megtolulnak mint az aradat, máskor elfogynak mint a holdvilág. Zsandáraink járják utcáinkat töltött fegyverekkel, s őrködnek felettünk, hogy ki ne lobbanjunk".

1 A felkelés veszélyét és a zsandárok terrorját idézi Szendrei János is: „az 50-es évek legszomorúbb emléke a zsandár, aki a társadalmi élet minden mozzanatát, s a nemzeti érzés minden megnyilatkozását őrizte és elnyomta".

2 A „rendre vigyázó" császári csapatok, majd a rendszeresen átvonuló hadiegységek nemcsak félelmet és rettegést jelentettek, hanem állandó anyagi gondokat is okoztak a városnak. Csupán egyetlen évben, 1850-ben 1200 gyalogos és lovas katonát szállásoltak el Miskolcon, s ugyanebben az évben közel 9000 átutazó katonát és másfél ezer lovat kellett ellátni a lakosságnak.

3 A Miskolcon állomásozó császári egységeket viszonylag gyorsan cserélgették. Az egységek és parancsnokaik neve akkor maradt meg a köztudatban, vagy naplóíróink jegyzeteiben, ha az pozitív vagy negatív értelemben valamilyen kiemelkedő tevékenységhez kapcsolódott. A feljegyzések szerint, 1854-ben a 18. császári és királyi vadászzászlóalj állomásozott a városban. Az egység tiszti növendékei Friedrich Beck hadnagy vezetésével elkészítették Miskolc katonai-statisztikai felmérését. A térképpel ellátott, minden vonatkozásában aprólékos és precíz munka Miskolc védelmi, megvédhetési lehetőségeit tárja fel, „egy esetleges belső vagy külső lázadással" szemben. A bécsi Udvari Levéltárból előkerült anyag, ill. a benne megfogalmazottak egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a forradalom eszméi a bukás után fél évtizeddel még élénken éltek, s a felkeléstől való félelem volt az, amely a császári csapatokkal kidolgoztatta a védekezés lehetőségeit. Ezen túl a felmérés a szabadságharcot követő időszák városi állapotáról, arculatáról részletes és átfogó összesítés. Alábbiakban várostörténetünknek ezt az érdekes és értékes dokumentumát adjuk közre, úgy, hogy — ahol szükséges — értékeljük, kiegészítjük, vagy kontrolláljuk Friedrich Beck adatait, megjegyzéseit.

4 A statisztikai leírás két egységből tevődik össze: a rövidebb bevezető rész a város földrajzi elhelyezkedésével, legjellemzőbb ismérveinek leírásával, az itt élő emberek életmódjával, a gazdálkodás és termék előállítás jellemző vonásaival foglalkozik, míg a második, terjedelmesebb rész a város védelmi kérdéseit tárgyalja. A város leírását taglaló részből figyelemre méltó az, hogy 1854-ben 3276 ház volt Miskolcon, s ezek közül 1537 jó állapotban levő kőház! (A házak számát és állapotát illetően, sajnos, ebben az időszakban nem rendelkezünk más adattal.) Az összeírás külön kiemeli a város 35 legjelentősebb épületét. 3:i