A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Történeti közlemények - Veres László: Földesúri támadás a diósgyőri koronauradalom mezővárosai ellen a 18. század derekán

amely a nem nemesek ügyeinek első fokú ellátására jogosította fel a város tanácsát. A megváltás és a megerősített privilégiumok alapján vizsgálva a város helyzetét, a legújabb várostörténeti kutatások bizonyították, hogy Miskolc a 18. század derekára fejlettségét tekintve megközelítette a szabad királyi városokat.

11 A koronauradalom mezővárosai közül — mint ezt láthattuk —, Kövesd, Keresztes és különösképpen Miskolc a 18. század első felében, ha különböző mértékben is, de képes volt az önálló fejlődés útjára lépni. Az uradalmi mezővárosok közül egyedül Diósgyőr nem tudott olyan jogokat kivívni magának, amelyek alapján, legalább kilenced- és robotszolgáltatást egy összegben megváltó településnek számított volna. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a városban helyezkedtek el a majorsági gazdálkodás központjai és a zálogba adott uradalmi birtoktestek életét irányító hivatali szervek.

12 Diósgyőr lakosai így a jobbágyfalvak lakóihoz hasonlóan földesúri szolgáltatásokra voltak kötelezve, „minden egész Ház helytül vagy Portátul hat Márjást, fél Portátul pedig három Márjást" fizettek. Ezen túl borból és gabonából dézsmát adtak és az uradalom igényeinek megfelelően robotoltak.

13 A diósgyőri koronauradalom történetében 1755-ben jelentős változás következett be. A kamarai birtokok kezelője, a pozsonyi magyar kamara az egri képtalantól előbb kiváltotta az uradalmat, majd Mária Terézia engedélyével zálogba adta a kamara elnökének, gróf Grassalkovich Antalnak.

14 Grassalkovich abban reménykedett, hogy az uradalmat hosszú időre, vagy talán véglegesen megszerezheti családjának, és ezért olyan birtokpolitika megvalósítását tűzte célul, amely az. intenzív gazdálkodás kialakításán, fejlesztésén, valamint a földesúri szolgáltatások emelésén keresztül a pénzjövedelmek emelését tette volna lehetővé. Céljai valóra váltásában fontos szerepet szánt a mezővárosoknak. A városi jövedelemforrások kiaknázása viszont elképzelhetetlen volt a városok önállóságának megcsorbítása, visszafejlesztése nélkül.

15 Diósgyőr helyzete semmilyen gondot nem okozott Grassalkovichnak és az általa létrehozott uradalmi szerveknek. Könnyen megoldható kérdést jelentett Kövesd és Keresztes önállósága is, meri a megváltási idő — a pénzadó lefizetésétől függően —, általában egy évre terjedt ki. Ezekkel a mezővárosokkal csak új szerződéseket kellett kötni, a szerződések pontjait át kellett fogalmazni ós a városokkal el kellett fogadtatni. Az 1755-ben kiadott új contractusok már ennek az elgondolásnak a jegyében születtek.

16 Keresztes mezővárosnak az új contractus szerint 1500 rénes forintot kellett taksába fizetni és a szükségletnek megfelelően, Grassalkovich utasítására az uradalmi tisztviselők ingyenmunkát követelhettek a lakosságtól. A keresztesiek éppen a robot újbóli bevezetésében látták helyzetük előnytelen megváltozásának fő okát. Panaszukban előadták, hogy „minden Lakos, a midőn Contractussa ereje szerint új épületeket tetetvén a Dominium Esztendőnként hol Diós-Győrben, hogy Miskolczra Deszkáért, Tégláért, épületben való Vasakért, Mészért, hol a Kis-Győri Erdőrül új épületekhez, három Malmokhoz való fákért, és Kévékért, hol Keresztesen a' Malmok körül való töltéseket és víz árkoknak tisztításokat minden Esztendőben újítván, ki hat, ki négy, ki három, ki két Márháj jávai, Gyalog Szerrel pedig fa vágásra haj ta tnak, kiknek jövetelek, és menetelek, még eddig senkinek nem acceptáltatott, mert minden remuneration kívül kellett mind ezeket véghez vinnünk".

17 Kövesd lakóinak pénzadóját látszatra csökkentették, évente összesen 2500, telkenként 12 rénes forintot kellett a lakóknak fizetni. Ez az összeg azonban csak a természetbeni szolgáltatások alól mentesítette a várost. A lakóktól a