A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Történeti közlemények - Veres László: Földesúri támadás a diósgyőri koronauradalom mezővárosai ellen a 18. század derekán

Pozsonyi Camara a Tettes Ns. Egri Káptalaniul ki váltotta, és maga keze s birodalma alá vette volna a Diós-Győri Dominiummal ezen helységet, ugyan akkor terjedő adózásunk és szolgálatunk eránt Contractusra lépvén a Tettes Dominiummal, azótátul fogva azon Contractus szerint teszszük ugyan Pénzbeli adózásunkat; de az Rabotázást a mellyre köteleztettünk sokkal másként, és többet tétetett mind ekkoráig velünka Tettes Ns. Dominium. A Tettes Ns. Káptalannal is volt Contractusunk, minden fizetésünk és szolgálatunk eránt, de az, hogy a Tettes Nemes Káptalannak birodalma alatt, az említett alku mellett sokkal könnyebb volt adóznunk és szolgálnunk."

2 Egy korábbi feldolgozás alapján konkrét adatokkal is érzékeltethetjük a földesúri szolgáltatások emelkedésének mértékét. A diósgyőri koronauradalomban 1755—1767 között, vagyis a visszaváltást követő 12 év alatt a pénzadó jelentéktelen, maximálisan 20%-os emelése mellett a dézsmajövedelmet kilenced helyett nyolcadrész szedéssel növelték, a települések fakitermelési kötelezettségét tízszeresére bővítették és meghatározatlan mennyiségű ingyenmunkát, robotot követeltek az uradalom tisztviselői. A robot a gabonatermesztés jelentéktelensége miatt a szőlőtermesztésre és a rétgazdálkodásra terjedt ki, mint ezt a diósgyőri jobbágyok is panaszolták: „Uraságk Réttyeit le kaszálni, fel gyűjteni, boglyazni és bé hordani. . ., az asszu Szőllő Bornak csinálásához elegendő segítséget adni, Tettes Uraságk Szőttéit meg szedni, a Borokat bé hordani. . ."

3 A kilenc úrbéri kérdőpontra adott paraszti válaszok elemzésével az eddigi kutatások csak a földesúri támadás egyik oldaláról alkottak viszonylag jól körülhatárolható képet. A jobbágyság és a mezővárosi polgárság, a mezővárosi fejlődés eredményeit veszélyeztető földesúri intézkedésekről néhány publikációból értesülhetünk ugyan, de az adatok szórtsága miatt ennek a folyamatnak a leglényegesebb vonásait még nem ismerjük/' A mezővárosok ellen irányuló földesúri támadás lényegének és következményeinek megértéséhez röviden át kell tekintenünk azt az utat, amelyet a mezővárosok a 18. század elejétől a koronauradalom visszaváltásáig, 1755-ig megtettek. A diósgyőri koronauradalomban négy mezőváros volt: Kövesd, (ma: Mezőkövesd), Keresztes (Mezőkeresztes), Diósgyőr és Miskolc. 1702-ben, amikor a szepesi magyar kamara kiváltotta a zálogból a diósgyőri koronauradalmat, nem kívánt, berendezkedni növénytermesztésre, állattartásra, és iparra, épülő gazdálkodásra az uradalom egyes területi egységeiben. A kamarai birtokpohtika uradalommal kapcsolatos elképzeléseit a minél gyorsabb pénzszerzés határozta meg. Ez a birtokpolitika lehetőséget teremtett arra, hogy a mezővárosok egy összegben megváltsák földesúri terheiket és kikerülve a közvetlen földesúri fennhatóság alól, megkezdjék viszonylag önálló életüket. Az uradalom mezővárosai közül Kövesd, Keresztes és Miskolc élt ezzel a lehetőséggel.

5 Keresztes mezőváros „Leopoldus Császárral kötött Contractus"-t, amely szerint évente 1500 rénes forint cenzust fizetett a város egészen 1755-ig, az uradalom újbóli visszaváltásáig. A cenzus kifizetése után semmilyen földesúri szolgáltatás nem terhelte a települést. „Városunkban semmi jószágunktul sem kilenczedet, sem tizedet nem fizettünk, különösen pedig a Földes Uraság semmi adózást, vagy ajándékot az jobbágyoktul, sem kész pénzben, sem naturálekban nem vett."

c Kövesd — 1702—1755 között — kilenced- és robotszolgáltatást meghatározott összeggel megváltó településnek számított. A város 1702-ben 533 rénes forint 20 krajcár megváltási összeget fizetett a kamarának. Ezt az összeget 1732-ben 900 rénes forintra emelték, majd 1744-ben, amikor a város „magát árendába kivette" 3130 rénes forintra.

7