A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Történeti közlemények - Sasvári László: Orvostörténeti adalékok a miskolci görögök anyakönyvében (1726-1863)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK CA Orvostörténeti adalékok a miskolci görögök anyakönyvében (1726—1863) A miskolci görögök életének tanulmányozása szempontjából jelentős forrás számunkra a helybeli ortodox egyházközség anyakönyvének első kötete.

1 mely a következő adatokat tartalmazza: házasságok — a nem Miskolcon kötöttek (1728 — 1783): a Miskolcon kötöttek (1763—1863); keresztelések (1760—1862) : halálozások (1726—1863). Adatfeldolgozásunkban — az anyakönyv alapján — a népesedési és az orvostörténeti adatokat kívántuk kigyűjteni és összefoglalni.

2 Bár a görögök nagyarányú letelepedése Miskolcon csak a XVIII. század második felében következett be, és addig csak egy-két görögre vonatkozólag találunk adatokat, ez még nem jelenti azt, hogy a kereskedőtársulat nem állott fenn már a század elején. Sőt, az 1726 óta vezetett anyakönyv — még ha majd négy évtizedig hézagosak is az adatai — már arra mutat, hogy a miskolci görögök szervezett keretek között éltek. A görögség fénykora a városban 1770 táján következett be, és tartott 1830-ig. E, mintegy hatévtizedes időtartam alatt a város görögjeinek létszáma általában 300 fő, s ehhez hozzászámolhatunk még 20—30 főt, akik Borsod és Abaúj megyék különböző helységeiben éltek. A miskolci görögök — eredetüket tekintve — lényegében nem is görögök, hanem macedorománok, mint az eléggé köztudott. Természetesen az ortodox egyházközség hívei között szerbek és más nemzetiségűek is találhatók voltak. A nemzetiségi hovatartozás kitűnik az anyakönyv bejegyzéseiből is, azonban ezeknek a száma annyira csekély, hogy figyelembe vételük elhanyagolható. Az anyakönyv adatait táblázatosan az 1760-as évtől ismertetjük, mivel ez időtől tartalmazza a Miskolcon kötött házasságokat és a kereszteléseket. (A halotti anyakönyv 1760-ig csupán 12 bejegyzést tartalmaz.) A nem Miskolcon kötött házasságokkal külön is érdemes foglalkoznunk. 39 párra vonatkozóan találunk bejegyzést 1728 és 1783 között. Ebből: Törökországban esküdött 11 pár, Egerben 10 pár, Pesten 6 pár, Budán 5 pár, Szentendrén 2 pár, egyéb helyen 4 pár.