A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Régészeti közlemények - Gergelyffy András: A sátoraljaújhelyi volt pálos templom és rendház feltárásáról

keretezése a szentélybelső dísze volt. A torony középkori felső szintjének ab­lakai ezzel szemben gazdag tagolású mérművek finom szerkesztésével és meg­munkálásával tűnnek ki. A mérművek — kissé csonkított állapotban — az északi és a nyugati ablakban helyükön vannak, míg a keleti ablak kőrácsa hi­ányzik. A meglevőkhöz néhány letöredezett darabot saját ablakuk későbbi be­falazásában találtuk meg (15. kép). Ezeken a részleteken kívül még említenünk kell a toronyali templomfalának gótikus freskótöredékét. Az elsoroltak képezik a viszonyított építési időrend első periódusát, tehát ez az, amit az épületegyüttesből „eredetiként" tarthatunk nyilván. Még ennek életében, de ehhez viszonyítva másodlagosként jött létre két dolog, ami a ke­rengő belső képét jelentősen befolyásolja. Az egyik egy élénk színekből össze­állított secco falfestés. Rossz állapotára és a maradványfelületek csekélységére való tekintettel csak azt tudjuk megállapítani, hogy a gótikus kerengőbolto­zatot dekoratív eszközökkel hangsúlyozta ki, nem tudjuk azonban, hogy a fal­mezőket milyen módon díszítette. A gótikus épületegyüttes fennállásának ide­jén lezajlott másik díszítőtevékenység során a kerengőboltozat záróköveibe másodlagosan figurális ábrázolásokat faragtak (Dextera Domini, Vir dolorum. 9, 14. kép). 7. kép. A kerengőudvar délkeleti sarka a torony saroktámpillérével

Next

/
Oldalképek
Tartalom