A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Szlovákiai téka - Matejcík, Ján: Lexika Novohradu. Vecny slovník (Kovács István)

lati céljainak. Többet nyújt a nyelvjárás egész szerkezetéről, a terület jellegéről, múltjáról, a falusi ember pszichikumáról és filozófiájáról (1. 56). Természetes, hogy nem lehet elvitatni a kutató, a szakember választási jogát ilyen esetben. A jövő dönti el — ha több szlovák és más szláv nyelvű, ilyen típusú nyelvjárási szótár készül el, és ha valóban jobbnak bizonyul összevetési célokra —, hogy helyesen választott-e szerzőnk. Az előnyei a gyakorlatban egyelőre nem igazolódtak. Több lényeges probléma vetődik fel a könyvben a szótár típusával, tartalmi szerkezetével, a jelentések megadásával kapcsolatban. Sajnos, nincs most itt lehetőség arra, hogy kifejtsük az idevonatkozó gondolatainkat. Az V. rész (63—7) a források és irodalom felsorolását tartalmazza. Nagy és zömmel új irodalomra támaszkodik a szerző munkájában. — A VI. részt (71—5) az orosz és német nyelvű rezümé tölti ki. A szótári anyagot a VII. rész (77—231) foglalja magában. — A kutatópontok, a használt rövidítések és jegyzékével együtt. A munka utolsó, a VIII. része (243—309) a nagyon szükséges Szómutató (regiszter). Visszatérünk még a szótári részhez. Matejcík Nógrádnak 20 északnyugati községében gyűjtötte az anyagát (1.79). Alapját a magnetofonf elvételek (20 szalag) átírt 2000 nyelvjárási szövege alkotja. Egy-egy helységben 5—5 adatközlője volt. Alkalmilag följegyzett mondattöredékekkel, szókapcsolatokkal, szólásokkal némiieg bővült az anyaga. A hat témakörbe hozzávetőlegesen 5500 címszót vett tel, a szavak kb. 44 százaléka a II. részben, a Munka témakörbe tartozik. A nyelvjárási szavak értelmezését, jelentésének megadását rugalmasan oldotta meg: irodalmi, sokszor nyelvjárási szinonimával, illetve körülírással. Szemléltetőanyaga jó, bárcsak jutott volna belőle minden címszóhoz, némelyikhez pedig több a meglevőnél. A prepozíciók funkcióit mintaszerűen, árnyaltan mutatja be. A szemléltető rajzok jók, kifejezőek, a tárgyak részeinek a megnevezésében gondosan járt el. Jórészt olyan munkaeszközök, berendezési tárgyak ábráit helyezte a szótárba, amelyek ma már kevésbé ismertek, kiveszőben vannak (kendermegmunkáló eszközök : tiló, gereben stb. ; szövőszék, vajköpülő, gémeskút, aratáshoz használt munkaeszközök : kasza, sarlók, gereblye, lábszuka stb.; földművelő eszközök: faeke, vaseke taliga, borona stb.; szekér és részei, a lakóház és részei stb.). Ügy vélem, hogy nem volt azért jellemző, hogy egy falusi, kisebb asztalosnak 15-féle gyalu ja is volt, mint ahogy a rajzok mutatják. Sokat bosszankodunk ma a sajtóhibák miatt. Sajnos, ebben a munkában is akadnak. Megemlítek közülük néhányat: 23. 1.: < .. . ó, helyesen: >...ó; az azonszótagú l sorában. 22.1.: helyesen: para-lely (elválasztási hiba); 28.1.: brézok, helyesen: brézt'ok (vö. 247). 37.1,: (becsepani), helyesen: (becsapni); 250.1.: disnátor, helyesen: disnótor (vö. 123); 253.1.: d'ugáv, helyesen: d'ugóv, d'ugó (vö. 177); 285. 1.: povit'izovat'i, helyesen: povil'izovafi (vö. 198); 289.1.: rontór, helyesen: rontóv (vö. 177). A szótár egészében véve szép munka. Az interetnikus kapcsolatok vizsgálatához hasznos adalékokat nyújt mind a néprajz-, mind a nyelvtudomány kutatóinak. KOVÁCS ISTVÁN