A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Régészeti közlemények - Joó Tibor: Az abaújvári református templom

1251-ben IV. Béla még intézkedik a vár őrzéséről, az újonnan épült várak mellett azonban egyre jobban elvesztette jelentőségét, s 1355-ben megszűnt a várispánság is. 1315—17-ben a Rozgonyiak ősét nevezték Újvárinak. 1320-ban Drugeth Fülöp nádor még Újvárban ad ki egy oklevelet. 1332-ben Drugeth Vilmos udvarbírája egyben újvári várnagy.

5 A XIV. század második felében a Perényiek kezére került, akiknek Zsigmond még 1399-ben engedélyt adott az omladozó vár megerősítésére. 1427-ben még jelentős helység volt, 61 adózó jobbágyot írtak össze benne. A század végére ismét omladozni kezdett és Perényi János 1499-ben nagyidai várához csatolta. A várat teljesen I. Ferdinánd seregei 1556-ban rombolták le. 1974-ben eredményes régészeti feltárások kezdődtek a várban, amelyek még 1979-ben is tartottak, s 1980-ban folytatódnak. A földvár belsejében húzódó dombocska keleti végében egy Árpád-kori templom szentélyének félköríves falszakaszát és a körülötte levő többrétegű temető közel ezer sírját bontották ki az ,,Ispánsági központok kutatása" c. témakörhöz kapcsolódva.

0 A vár és a település jelentőségét az Árpádok korában az is fokozta, hogy a megye főútvonala, a Lengyelországba és Oroszországba vezető hadi út a Hernád völgyében futott; délen Büd, Gibárt és Novaj mellett, a két víz (Hernád és Tárca) között, hol Abanagyuta, Királyuta, Nagy ut néven emlegetik, majd Abaújváron és Lebenyén át vezetett a sárosi Sóvár felé. Ez a nagy út később elenyészett, de a Hernád-völgy keleti oldalán Kércs és Büd felől Boldogkő felé vezető nagy út Zemplénből Golopon és Szántón át jövet Vizsolyon és Ruszkán áthaladva Gönc, Abaújvár, Abaújzsadány felé vezetett, 1. kép. Abaújvár, ref. templom belső részlete (szentély) (OMF. Archívum)