A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Szlovákiai téka - Florec, Václav—Tomes, Josef (red.): Masopustní tradice (Bődi Erzsébet)

a kürtös füstelvezetés. A kürtő (kopa, kaptur), a füstöt vagy a mennyezetet áttörve közvetlenül a padlástérbe vagy fekvő formája a pitvarba vezeti. Az elzárt, s egyben szegényebb hegyi falvakban a kürtő csak a két világháború között jelenik meg. s néhol ma sem mondható általánosnak. A kemence (piec) teteje, vagy a kürtő alatti rész (napela) igen gyakran nyílt tűzhelyként szolgál. A vizsgált területet csaknem kizárólag a faépítkezés jellemzi. Legelterjedtebb technikák a borona és zsilipéit fal, míg a melléképületeknél igen gyakori a talpas-vázas sövényfal alkalmazása is. A tetőszerkezet kizárólag szarufás, melynek változatokban igen gazdag formái fejlett ács technikáról tanúskodnak. A héjazatot ma is csaknem kizárólag lépcsős zsúptető alkotja, a zsindelyt — valószínűleg szlovák hatásra — csak a múlt század második felében kezdték el alkalmazni, de elterjedése nem számottevő, s többnyire csak a tetőgerinc leszegésére használjak. A tetőformák közül a kontyolt, gyakran füstlyukkal is ellátott tető a leggyakoribb, s egyben a régibb. A nyeregtető, ill. a vízvetős tető újabb jelenség. A monográfia utolsó két fejezete röviden bemutatja a lakóház díszítésének módjait, s áttekintést kapunk a lakáskultúra főbb jellemvonásairól is. A kötet mondanivalójál jól kiegészíti a gazdag és szép illusztrációs anyag. Sajnálatos, hogy a képekre a szöveg közben nincs hivatkozás, s így az a pontosabb megértést kissé megnehezíti. Jerzy Czajkowski igényes kismonográfiája, a kötetet lezáró gazdag bibliográfiai áttekintéssel a terület népi építészetének eddigi legteljesebb áttekintését nyújtja, s igen hasznos támpontot nyújt mind a magyar, mind a szlovák népi építészet interetnikus kapcsolatainak feltárásához is. DÁM LÁSZLÓ Václav Florec—

Josef Tomes (Szerk.): Masopustní tradice (Farsangi hagyományok) Vydalo nakladatelotví Blok. Brno, 1979. 191 lap + 123 ill. A Pozsonyban székelő akadémiai Néprajzi Intézet (Národopisny Ustav SAV, Bratislava) rendezvényeiről hazánkban is ismert straznicei Népművészeti Intézet (Ustav Lidového Uméni, Straznice) és a népi kultúra kutatására hivatott Kárpát-Balkán Nemzetközi Bizottság (MKKKB) jól működő csehszlovákiai szekciója 1977 őszén Smolenicebe hívta tudományos tanácskozásra a farsangi ünnepkör szokáskutatóit. Ezen a nemzetközi fórumon elhangzott előadásokkal találkozik az olvasó a Lidová Kultúra a Soucasnost Kiadványsorozat 5. számában. A tanulmányokat Václav Florec és az említett Népművészeti Intézet közelmúltban elhunyt jeles irányítója Josef Tomes rendezte sajtó alá. A farsangi ünnepkört sokféleképp lehet vizsgálni. A néprajzi terepkutató még jelenleg is sokszínű formájú, tartalmú és funkciójú népszokásokról adhat számot. A recens anyag konkrét gondolati elemzése és értelmezése csak tovább bővítheti a vizsgálati szempontokat. Jelen esetben a kötet előszavában Václav Florec a következő kérdésekre remél választ: a farsangi (csehül masopustní — húshagyó) ünnep lényege és szokásainak eredete; kulturális összképe; sajátos mozzanatok feltárása; a hagyományozódás és a változtatás, az újítás tendenciája; a szokáselemek tartalmi, formai alakulása; a városi közösség modern szórakozási kultúrájában továbbélő népi elemek kimutatása.