A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Szlovákiai téka - Olejnik, Ján: Lud pod Tatrami (Újváry Zoltán)

Ján Olejník: L'ud pod Tatrami (Nép a Tátra alatt). Vydavatel'stvo Osveta. Martin, 1978. 230 lap A kötet szerzője, a Tátrai Nemzeti Park múzeumának vezetője harminc éve gyűjti, kutatja a Magas-Tátra lábánál fekvő települések népének kultúráját. A tátrai terület népi kultúrája felé a magyar néprajz kutatói is különös figyelemmel fordulnak, mivel az interetnikus kapcsolatok vizsgálata során lényeges szerepet kap részint a magyar, részint a lengyel, s voltaképpen ruszin, vlah vonatkozásban is. A sajátságos hegyi övezetben a népi kultúrának számos archaikus eleme maradt fenn. Ugyanakkor azonban a megváltozott gazdasági és társadalmi formáció következtében sajátos kulturális jegyek figyelhetők meg. A hagyományos és az új elemek kapcsolódása a népélet számos területén meghatározza, jellemzi a közösség kultúráját. A tátrai településeken élők kultúrájára nagymértékben rányomta bélyegét a lakosság foglalkozása, az intenzív pásztorkodás, állattenyésztés, az erdőmunka és a földművelésnek az a sajátos formája, amely a hegyi területeket e tekintetben általában jellemzi. A Magas-Tátra pásztorkodásáról korábban már megjelent egy alapos monográfia Ján Podolák tollából. E kötet anyaga is jól tükrözi a terület sajátos kultúráját. A tátrai települések néprajzi bemutatása Ján Olejnik könyvének a célja. A tárgyi kultúrával azonban a szerző aránylag rövidebben foglalkozik. A történeti bevezető után, amelyet Ivan Bohus írt, a lakosság foglalkozásáról nyújt a szerző rövid tájékoztatást, s voltaképpen három külön fejezetet szentel az anyagi kultúra következő témaköreinek : 1. táplálkozás, 2. viselet, 3. település, építkezés. Mindhárom fejezetben a szerző tömören összefoglalja a témakör legfontosabb jellemzőit. Részletező adatok nélkül is jó összefoglalást nyújt az összehasonlító vizsgálatok szamára. A könyvből is kitűnik, hogy Ján Olejnik érdeklődése elsősorban a folklór felé irányul. A kötet kétharmadát a szokásokkal, a néphiedelemmel, a népköltészet különböző műfajaival és a népművészettel foglalkozó fejezetek alkotják. A szerző különösen behatóan foglalkozik a szokásokkal és hiedelmekkel. A szokásrészben a következő fejezeteket olvashatjuk: születés, gyermekkor, udvarlás, lakodalom, halál, temetés, tavaszi szokások és a téli ünnepkör szokásai, ezen belül a munkával összefüggő szokások és a téli ünnepkör szokásai. A kötet a kalendáris szokások bemutatását a szakirodalomban megszokott sorrendtől eltérően a tavaszi időszakkal kezdi. A jeles napok rendkívül gazdag anyaga pompás adalékokat nyújt az interetnikus kapcsolatok vizsgálatához. A Marmurjena járás egyik jellemzője a terület szokáshagyományának. A télkihordás hagyománykörében számos hasonló funkciójú szokás ismeretes. Az idevonatkozó irodalom rendkívül gazdag, s felhívjuk a figyelmet Friedrich Sieber kitűnő munkájára (Deutsch-westslawische Beziehungen in Frühlingsbräuchen. Berlin, 1968.). A kapcsolatok a palóc hagyományban is követhetők, amelyet Manga János vizsgált meg részletesebben, s idevonatkozóan tanulságos adatokat tárt fel Niedermüller Péter a nyírségi szláv eredetű települések hagyomány emlékeiben. A naptári napok szokásköréből megemlítjük a kecskejárás szokását. A kecskének öltözött alakoskodót karácsonykor egy pásztornak öltözött szereplő vezeti házról házra, aki köszöntő-adománykérő verset mond. A kecskemaszkos szokás igen figyelemre méltó. Ez a teriomorf maszk a túron hagyományköréhez kapcsolódik. A szlovák nyelvterületen a kecskejárás általában a farsangi