A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Közművelődés - Gunda Béla: „...azok a gyerekek” c. kiállítás megnyitójára

A kiállított anyagot az Éremtár, a Herman Ottó Múzeum, Istvánffy György, a váci Vak Bottyán Múzeum, az aszódi Petőfi Múzeum, a tápiószelei Blaskovich Múzeum és az egri Dobó István Múzeum kölcsönözték. Vetített, színes diaképeken mutattuk be a régészeti feltárás módszerét, folyamatát és a szebb, kivetítve jobban szemlélhető leleteket. A vetítés alatt magnetofonról ősi ír zenét hallhattak a látogatók, a Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásában. A katalógusból a kelták történetéről tájékozódhattak a látogatók és az segítséget nyújtott a régészeti és numizmatikai anyag mélyebb megismeréséhez is (3. képj Hogy az ismertetett kiállításoknak mennyi látogatója volt, és hogy azok száma együttesen vajon meghaladta-e egy központi kiállítás feltételezhető látogatószámát, pontosan nem tudhatjuk. Jogos azonban a feltételezés, hogy egy „helybe vitt', s némely esetben helyi érdekességgel is bíró anyagot többen néztek meg, mint amennyi érdeklődő egy megyeszékhelyi utazás alkalmával erre időt szakított volna. Kétségtelen továbbá az, hogy a sok helyen, többszöri idő- és munkaráfordítás az egyéb leletmentő és ásatási terepmunkával együtt többszörös leterhelést jelentett, s ez gátolta a begyűjtött anyag tudományos feldolgozását, rendszerezését. De mindenképpen előnyként kell elkönyvelni, hogy a bevezetőben említett kényszerhelyzetből fakadó „lépésváltással", vagyis, hogy a múzeum „kiment a közönséghez", széles körű és eredményes ismeretterjesztést teljesített. A továbbiakban, — leszűrve az elmúlt évek tapasztalatait —, az látszik legcélszerűbbnek, hogy megkeressük az ismeretterjesztő és belső tudományos munka közötti egyensúlyt, hiszen ez utóbbi nélkül az első sem teljesíthető. A felhalmozódott belső tudományos munka elvégzésére támaszkodva az állandó kiállítások gazdagítása mellett élni kell a tematikus kiállítások rendezésének lehetőségével. BARTUSNÉ HELLEBRANDT MAGDOLNA ...azok a gyerekek c. kiállítás megnyitójára Amikor ennek a kiállításnak az anyagát megtekintettem és Kunt Erna barátom írásos tájékoztatóját elolvastam, egy nagy hírű néprajzi munka jutott az eszembe, Margaret Mead, Coming of Age in Samoa c. munkája, amely egy távoli csendes-óceáni, közelebbről polinéziai sziget gyermekeinek életével, a serdülőkorral foglalkozik. Margaret Mead sok nehézség árán írta meg könyvét. Nem ismerte megfelelően a bennszülöttek nyelvét, az idegen társadalomból érkezett kutató szemléletét le kellett küzdenie, s ha aránylag sok időt töltött is a szigeten, a bennszülöttekkel való érintkezésének elsősorban gondolkodási korlátai voltak. Meg vagyok győződve arról, ha akadna egy magyar Margaret Mead, akár Kunt Ernő személyében is, a mezőkövesdi gyermekek életéről éppen olyan izgalmas, magas szintű munkát lehetne írni, mint polinéziai társaikról. Sajnos, bennünket mindig a távoli vonz, a megszépítő meszszeség. Sokkal nagyobb kíváncsisággal szemlélünk egy afrikai táncmaszkot, mint a borsodi fonók tréfacsinálóinak álarcát.