A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Közművelődés - Bartusné Hellebrandt Magdolna: Ősrégészeti kiállítások tapasztalatai

a Gyermekkönyvtárban, Rudabányán az Érc- és Ásványbányászati Múzeumban, Sajószentpéteren, Ózdon a pártszékházban, Nyékládházán, Monokon az általános iskolában, Szerencsen az úttörőházban, Mezőkövesden a kollégiumban állítottuk ki. A szülőföld megismertetéséhez használhatónak bizonyult egy-egy vidék régészeti leleteinek fényképezése. így kapott fotóanyagot pl. a kazincbarcikai Pollack Mihály úti Általános Iskola történelmi szaktanterme. Amikor a leninvárosi Derkovits Művelődési Ház és a Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményt hozott létre 1976-ban, a megyei múzeum tiszaszederkényi és leninvárosi régészeti anyagát lefotóztattuk és az új gyűjtemény rendelkezésére bocsátottuk — a magyarázó szöveggel együtt. 1974 októberében az Országos Múzeumi és Műemléki Hónap keretében megnyílt Miskolcon a Herman Ottó Múzeum állandó kiállítása Ember és munka címmel. Az őskori leletanyagot másfél teremben helyeztük el. Ügy véltük, hogy a megye tanulóifjúságának és érdeklődő lakosságának igényeit ezzel teljes mértékben kielégítjük. Nem így történt! Az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Ház Honismereti Köre kérte, hogy vidékük nevezetes leleteit eredetiben mutassuk be. 1975 novemberében készült el a kiállítás. Több mint négyszáz ózdi és Ózd-környéki őskori lelet került a vitrinekbe. Többek között a Köaljatetőn végzett ásatás leletei, a stadion építésénél előkerült tárgyak, valamint a világhírű centeri urnák egyike. A legszebb darabokat kinagyított fotókon szemlélhették az érdeklődők. Figyelemre méltó, hogy a megye egyik legjelentősebb ipari városában az őskori régészeti emlékek iránt ilyen nagy az érdeklődés, hiszen a mai modern embernek nehéz elképzelni a paleolitikum életlehetőségét, a neolitikum gazdasági forradalmát, a rézkor nagyállattartó-földművelő társadalmát. Csodálattal töltötte el a ki tógátokat a kézzel formált bronzkori kerámiák szépsége, melyek napjaink iparművészeti alkotásaihoz hasonló esztétikai élményt nyújtanak. A vas első felhasználása, majd ékszerként, fegyverként, háztartási eszközként való alkalmazása a szkíta és kelta időszakban szintén felkeltette az érdeklődést a vasgyártás megyei fellegvárában, A Lillafüredi Állami Erdei Vasútüzem központjában 1977 októberében rendeztünk őskori kiállítást. Rajzokon szemléltettük a tárgyak használatát. Bemutattuk a témához kapcsolódó népszerűsítő könyveket is. Ezt a kiállítást az üzem dolgozóin kívül, a környék kisiskolásai is megtekintették. Az üzem dolgozóival a múzeum szocialista szerződést kötött, A dolgozókat munkájuk a Bükk-hegységhez köti, s ezért érdekes volt számukra az az anyag, mely a hegység barlangjaiból került elő. A megye — viszonylag — távoli vidékén, Borsodnádasdon is hálás közönséget találtunk 1978-ban. Érdekesek a vendégkönyvi bejegyzések. Egyszerű szavakkal jelzik a látogatók, hogy a kultúra számukra edd

;

g ismeretlen területével találkoztak. Fontos a régészeti anyag bemutatása az iparvidékeken kívül azokon a területeken, ahol évekig folyt ásatás. Sikeres rendezvény volt Tiszavalk-Kenderföldeken egy évtizedig tartó ásatás leleteinek bemutatása 1976-ban a tiszavalki kultúrházban. A mezőkövesdi járás pedagógusai részt vettek a megnyitón, s az azt követő ásatási beszámolón. Bizonyos, hogy honismereti munkájuk eredményességét elősegíti a legfrissebb eredményekkel való lépéstartás. A kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum és a Herman Ottó Múzeum anyagából dr. Patay Pál rendezte.