A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Újvári Zoltán: Mutatvány egy gömöri földműves közmondás- és szóláskészletéből

gazdaemberre, aki szinte éjjel-nappal megáilás nélkül folyton dolgozott, magát és sokszor a családját is hajtotta, ezt inkább megszólásként mondták. Nem fér a oegyében. Nahát ez a Kata néni is mindent elpletykál, semmi se fér a begyében. Nőkkel kapcsolatban hangzik el elsősorban. Vannak olyanok, akik mindjárt mindent tovább mondanak. Mondjuk ezt más esetre is. Pl. valami miatt boszszankodik az asszony a férjére, vagy pl. a menyére, de egy ideig nem szól neki, mert nem akar kellemetlenséget, jobb a családi béke, de ha azután mégis kiadja magából, így mondja a helyzetet ismerő: Csak nem tudta a begyében tartani! Földet eszik, mint a béka. Fösvény, zsugori, magától is sajnálja az ennivalót, pedig jómódú ember, lenne mit aprítani a tejbe, de legszívesebben megenné a maga ganaját is, csakhogy több legyen a vagyona. Kapkod, mint Bernát a mennykőhöz. Nem tudom, hogy miért Bernátról van szó. A régi öregektől hallottam arra az esetre, ha valaki nem volt határozott, ezt is csinálta, meg azt is, az egyik dolgába is belekapott, meg a másikba is, és egyiket se csinálta meg rendesen. Hosszú betegségnek kapa a vége. Reménytelen betegről szánakozóan hangzik ez el. Kapával húzzuk be a sír földjét. Régen a sírnál volt kapabeszéd is. Szép szokás volt ez. Amikor a pap elmondta a maga dolgát, akkor egy parasztember szólt még a jelenlevőkhöz, illetőleg búcsúztatta el a halottat. Azért mondták kapabeszédnek, mert aki beszélt, kapával volt ott több más emberrel, akikkel együtt hantolta be a sírt. Ez a bibéje. Akkor szoktuk ezt mondani, ha valamilyen dolog, esemény kellemetlen a számunkra. Főleg abban az esetben, ha nem akarjuk nagyon keményen, durván kimondani a megállapításunkat. Említek egy példát. A kommendáló asz,szony elmondja, hogy a lánynak ilyen-olyan a vagyoni helyzete, minden van ott bőven, lesz nagy hozomány, csak hát van egy kis bibéje is, mert a lány nem egészen olyan, amilyennek lenni kellene. A jelenlevők — többnyire ismerve a helyzetet — tudják mit takar a bibe: piszkos, lompos, rendetlen, nem szeret dolgozni, vagy éppenséggel kurválkodik. Minden rendben van: Csak éppen ez a bibéje. Másról beszél, mint Bodóné. Előfordul, hogy olyasmi dolog kerül szóba, amiről nem szívesen beszél valaki és nem is szívesen hallja, ezért másra próbálja terelni a beszélgetést, szinte úgy tesz, mintha nem is hallotta volna, hogy róla van szó, neki kellene nyilatkozni. O'ykor meg is szégyenítik a mondással: Bodóné is mást beszélt, amikor a bor árát kérték. Nincs egy bogara sem. Ha földhözragadt szegény emberről beszéltek, sajnálkozással mondták ezt. Annyit jelentett, hogy nincs annak egyetlen állata, lova, tehene vagy disznója se. Egy bolháért elégeti az egész pokrócot. Arra vonatkozik, ha nagy hűhót csinál valaki egy kis dologból, pl. szidjaszidalmazza az ember a feleségét, mert az valamiről elfelejtkezett, vagy valamit