A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Újvári Zoltán: Mutatvány egy gömöri földműves közmondás- és szóláskészletéből

Összegezésként rögzítenem kell a következőket. A mai gönci kólya nevében és formájában egy archaikus kerekes jármű emlékét őrzi. A kólya terminus abaúji előfordulása ismételten aláhúzza a kerekes járművekre vonatkozó recens adatok összegyűjtésének fontosságát. A bemutatott adatok felhívják a figyelmet arra, hogy a szegény emberek kezén, majd az elmúlt évtizedekben — a paraszti gazdálkodás átalakulásával párhuzamosan — az egész parasztság használatában sokféle típusa alakult ki az emberi erővel mozgatható szállítóeszközöknek, melyek nemegyszer archaikus formákat őriznek. Különös figyelmet érdemelnek ebből a szempontból a falusi iparosok és barkácsoló emberek, kiknek munkája számos, lokálisan alkalmazott technikai újítás és régi technikai elemek ötvöződését eredményezte. (Ebben az értelemben — véleményem szerint — a gönci kólya példája általános tanulságokkal is szolgál.) Az itt bemutatott adatok, valamint a kétkerekű járművekkel kapcsolatos, e vidékről származó gyűjtések arra figyelmeztetnek, hogy még számos nyitott kérdés merül fel ezen járművek fogatolásával kapcsolatban is."' VIGA GYULA JEGYZETEK : 1. Tóth István, 71 éves adatközlő. Gönc. 2. Nagy Kálózi Balázs: Fatengelyes ökörkordé. Ethn., LII. 1941. 72—73. 3. A magyar talyigák fontos jellegzetessége, hogy a befogott állatok hámfával és istránggal húznak. Példánk nem sorolható ezen megoldáshoz. Vö. : Paládi—Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez. Néprajzi közlemények, 1973. 19. 4. Sgy. : Göncruszka, Telkibánya, Korlát, Vizsoly. Petercsák Tivadar Fonyban is megtalálta a terminológiát. Paládi—Kovács Attila szerint a kólya, kóla terminus recens elterjedése a Mátra-vidéken, Heves megye nagyobb részén és a vele közvetlenül szomszédos nógrádi, pesti és szolnoki tájon rajzolódik ki. Vö. : Paládi—Kovács : i. m. 21. 5. Lásd még: Vígra Gyula: Szamártartás Északkelet-Magyarországon. Sajtó alatt a HOM Évk. XVII. kötetében. Mutatvány egy gömöri földműves közmondás és szólás készletéből A közmondások és szólások iránt az érdeklődés az elmúlt években örvendetesen fellendült. E téren bizonyára nagy inspirációt jelentett O. Nagy Gábor kötete.

1 A nyelvtudomány kutatói sokkal nagyobb figyelmet fordítottak a frazeológiai kutatásokra, mint a folkloristák. Éppen ezért a vizsgálatokban elsősorban a nyelvészeti szempontok érvényesültek. A közmondásoknak és szólásoknak a néprajzi irányból való megközelítése és elemzése épp oly fontos, mint a formai, nyelvi, strukturális stb. vizsgálata. A közelmúltban több olyan közlemény, tanulmány jelent meg, amelyben a néprajzi szempontok tudatosan előtérbe kerültek. Elméleti vonatkozásban is jelentősek Szemerkényi Ágnes tanulmányai,

2 Voigt Vilmos kutatásai,

:! Tamás Ferenc recens anyagon alapuló vizsgálatai/

1 Bakos József történeti adatokat is felhasználó írásai."' Gyűjtésemből néhány adoma eredetű szólást a közelmúltban publikáltam.

0 Az alábbiakban egy kiváló paraszti individuum hatalmas közmondás- és szólásanyagából mutatok be részleteket. A most hatvanadik életévében járó héti (Gömör in.) Lőkös Jánost a nótafa, mesefa analógiájára méltán nevezhetnénk szólásfáiidk vagy közmondásfának. Rendkívül nagyszámú közmondást és szólást gyűjtöttem tőle, amely a különböző változatokkal és a még újólag fel-