A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Niedermüller Péter: Adatok Rudabányácska településtörténetéhez

A gönci „kólya Aki Göncön, az abaúji, egyikori kis mezőváros utcáin megfordul, annak azonnal szemébe tűnnek azok a sajátos formájú, kétkerekű kis járművek, szállítóeszközök, melyeket boltok előtt, piacon láthat, s az utcákon is, amint húzzák az emberek (1. kép). A gönciek, elsősorban az idős parasztemberek, még a boltba sem igen mennek el e jármű nélkül, a legkisebb terhet éppen úgy ezen szállítják, mint a 2—3 zsáknyi rakományt. A jármű neve általánosan kólya. A fiatalabbak alkalmanként talicska néven említik, de hozzáteszik, hogy régen, „parasztosan" kólyának hívták. A jármű készítése iránt érdeklődőt mindenki Tóth Istvánhoz irányítja, akit a falubeliek ezermesternek tartanak. Az alábbiakban az ő elmondása, valamint saját gönci és környező falvakbeli megfigyeléseim alapján mutatom be ezt a sajátos szállítóeszközt.1 1. kép. A gönci kólya A kólya kifejezés Göncön az 1920-as évekig kétkerekű talyigát jelentett, nagyméretű szekérkerekekkel, s a parasztszekerekkel azonos keréktávolsággal. Ezek a kólyák zömmel fatengelyesek voltak, csak lassan szorította ki őket a vastengelyes jármű.

2 Helyi kerékgyártó készítette őket kemény bükkfából, kerekeit tölgyfa vagy diófa aggyal és akácfa küllőkkel. A kólyának tízküllős kerekei voltak öt keréktalppal. A kerékagyba vaskarikával, büszökkel puskáztak be, a tengely alsó oldalára 3—4 cm széles vaspántot szögeztek, hogy a függőleges terhelés következtében az agy „ne egye ki" a tengelyt. A tengelyre, az agy és a ráma közé, kör alakú vaslapot húztak, hogy a kólya oldalra dőlése esetén, az agy ne koptassa ki a rámát, A fatengelyes kólyának nem volt lőcse,