A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Kovássy Zoltán: A kolera és parasztlázadás Borsodban

Az orosz birodalom teljhatalmú uralkodója I. Sándor cár, aki még saját népével szemben is elnyomó politikát folytatott, „szent szövetségi" célkitűzéseinek biztosítása végett többször tett látogatást az osztrák császárnál. 1821ben hazánkat is meglátogatta és Pesten is tartózkodott. Érdekes év volt ez, mert „a következő nevezetességek történtek idén Miskolcz Várossára nézve; tudniillik: termérdek hernyók voltak, mellyek a Gyümöltsöt majd mind meg ették, úgy Cserépbogarak és olly nagy számmal valának, hogy a kertekbe sehol nem lehetett le ülni. még a füvek is tele voltak hernyókkal; a kertek kerítésein végig hosszig sétáltak és szünet nélkül mászkáltak. A gyümölcs fáknak nem tsak leveleit, hanem bimbóit, sőt a gyenge növéseket is mind meg ették; bár öldöstettek, nem lehetett őket elpusztítani". „Nevezetes továbbá az, hogy Május 19-ik napján Miskolczon keresztül utazott a Muszka Császár Sándor, midőn tudniillik Lajbachbul, ahol a mi Urunkkal együtt volt, és a Neapolitánusok belső háborúskodások a mi Fő Vezérünk Báró Frimont által le tsendesítetett, Bétsen és Pesten keresztül haza felé utazott; Május 16-ikán Pestre érkezett, Május 17-ikén is ott Mulatott, Május 18-ik napján pedig Pestrül meg indulván, Egerben háltt meg az Érseknél B. Fisser István Ö Exelentziájánál: Május 19-én pedig Egerbül meg indulván Kassára, másnap Bártfára, úgy azon tovább hazafelé utazott. Midőn Miskoltzon keresztül jött, 8 kotsik kísérték ugyan, de azok mind az ő Tisztjei és Cselédjei valának; Minden pompás fogadás el volt tiltva; és nevezetes voltt az, hogy a melly Kotsiban a Czár ültt, jobb kéztül vele együtt ültt a Kotsiban Volkonszki Hertzeg, a Czár pedig bal kézre ültt, de őtet jól lehetett láttni, mert ki dültt, a kotsibul, és igen nyájasan köszöngetett minden felé. Ötet mindjárt meg lehetett ösmérni, és a képeken igen nagyon hasonlóan vann le festve, úgy hogy annak tellyes ábrázattya, teste szép alkatása tüstént ki tettszett. A Mindszenti kapunál jött be, egyenesen a Forgó és Veres hidakon a mi Udvarunk előtt, és a Postaháznál az Ujj töltésen le a buza piatz felé egész a Só házig, ott Volkonszki Hertzeg a kotsibul ki szálván, a Czár felálva mindenfelé köszöngetett, és Vivat kiáltások között hajtogatta magát, de tsak addig mulatott, míg bé fogtak, a mi igen hamar meg történvén, el utazott Szikszóra' Harsányban Hukis Inspector Urnái kolbászozott, onnét Al Ispán Ragályi István Ur kísérte be Miskoitzra, de semi féle parádét nem volt szabad tenni". Amidőn ezt a naplórészletet idézzük, a történelmi kép teljessége érdekében fel kell elevenítenünk az író családjában őrzött hagyományokat, az ezüst mosdótál és ezüst kancsó történetét. Amikor a győzelmet győzelemre arató Napóleon elől az osztrák császári család (Mária Ludovika királyné, Ferdinánd trónörökös, Mária Lujza és Leopoldina főhercegnők) 1809-ben elhagyták Bécset és Magyarországon kerestek biztonságot (magukkal hozva a királyi koronát is, melyet Egerben a főszékesegyház tornyában, majd a megyeházán őriztek), a császári családnak a naplóíró családja nyújtott otthont Miskolcon. Ennek a tartózkodásnak emléke a két ezüsttárgy, melyeket köszönetképpen a császárné ajándékozott a háziasszonynak, tartja a hagyomány. A napló hangvételéből érezhető, hogy Szeghi Kiss László ez időben még igen tisztelhette az uralkodókat, de a reformkor szabadelvű szelleme benne is megfogant és 1848-ra már a polgári forradalom lelkes híveként ténykedett