A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Veres László: Adatok Borsod megye 18. század eleji újratelepülésének történetéhez

utáni jobbágyvándorlás, vagyis a betelepedés a 17—18. század fordulójának népességmozgalmához hasonlóan spontán (szökött) jobbágy vándorlás volt. Borsod megyében eddigi ismereteink szerint a 17—18. században a bükki huta- és hámortelepülések kivételével nem folyt szervezett telepítés.' A 18. század eleji népességmozgalomnak az volt a leglényegesebb sajátossága, hogy minden megyei települést érintett valamilyen mértékben, s a jövevények magyarok mellett katolikus szlovákok, görögkatolikus rutének, s kis számban lengyelek és németek voltak. A 17—18. században a megye etnikai arculatát módosító idegen jövevények első képviselői az 1692-ben Felsőgyőrbe beköltözött szlovákok voltak, majd néhány év múlva követték őket a lengyelek, akik 1697-ben Viszlón és Rakacán telepedtek le.'

s A 17. század végi és a 18. század eleji népmozgalom fontos dokumentumaként tartjuk számon az 1746. évi hivatalos egyházi jegyzőkönyveket, az úgynevezett canonica visitatió"küt, amelyek elsősorban a megye betelepülés eredményeként módosult etnikai összetételéről tájékoztatnak. Lényegében a nagy népmozgalom első szakasza lezáródása utáni helyzetet dokumentálják. Az 1746. évi hivatalos egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatai szerint az egykori pusztatelepülések közül teljes mértékben szlovák-rutén településsé vált Alsótelekes, Galvács, Bükkaranyos, Múcsony, Cserépváralja és szlovák—német vegyes lakosságú helységgé vált Arnót. 1746-ban a magyarok mellett a következő borsodi településeken éltek idegen etnikumúak: Hejőkeresztúron 50 rutén, az összlakosság 65

()

o-a; Alsózsolcán 2 rutén család, az összlakosság 2%-a; Felsőzsolcán 49 családból 43 szlovák és rutén család ; Felsőgyőrben 70 családból 46 család beszélt szlovák nyelven; Sajópálfalván 38 házból 28-ban laktak szlovákok és rutének; Sajószöged 558 lakosából 541 volt. szlovák és rutén; Bábonyban 349 lakosból 48 volt szlovák; Kisgyőr 414 lakosának 3%-a, 14 fő volt szlovák; Ernődön 871 lakosból 217 szlovák, 174 rutén volt; Dédesen 177 lakosból 39 volt szlovák; Darócon 600 lakosból 268 szlovák és 52 rutén; Csecsen 167 lakosból 72 volt szlovák; Boldván 83 házból 37-ben szlovákok és rutének laktak; Békés Tokajban (Kistokaj) 244 lakosból 14 volt szlovák és rutén; Tiszabábolna 276 lakosából 26 volt szlovák és rutén; Hejőbábán 460 lakosból 99 szlovák és rutén élt; Aszalón 1420 lakosból 103 volt szlovák és 15 rutén; Vámoson 200 lakóházból 85-ben éltek rutének; Vattán 414 lakosból 254 volt rutén és szlovák; Tardon pedig 715 lakosból 98 rutén volt; Szuhogy 210 lakosából 157 rutén és szlovák volt; Rudabányán 1 házban rutének, 7 házban szlovákok éltek. Az összes lakóházak száma 27 volt; Sajóládon 535 lakosból 15 volt rutén; Szakácsiban „lakói magyarul és ruténul beszélnek, de a magyar van túlsúlyban", rutének 6 házban laktak; Szendrőn is 6 házban laktak rutének; Szalonnán 82 házból 20 volt a rutének lakóháza; Ónod 1004 lakosából 110 volt rutén és 119 szlovák nemzetiségű. Nyéken 34 rutén élt, Gelejen pedig 233 lakosból 23 szlovák és rutén; Irota 28 lakóházából 14-ben laktak rutének; Kazán 40 házból 9 volt a rutének és szlovákok lakóháza; Kondón 14 házból 3-ban éltek rutének; Martonyi 166 lakosából 35 volt rutén, 19 pedig szlovák; Mályiban 254 magyar mellett 74 rutén élt; Mezőnyárádon 390 lakosból 103 volt rutén: Abodon 248 lakosból 145 rutén és 53 szlovák volt; Rakacaszenden a „rutének vannak kisebbségben", 106 lakosból 30; Diósgyőr lakossága háromnyelvű volt. A szlovákok és a rutének voltak többségben, „de zömük szívesen beszél magyarul, kevés kivétellel közepesen"; Szakácsi lakosai is „magyarul és ru-