A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Sonkoly Endre: Emlékem Rudnay Gyuláról

nay Gyula festőművész anno dacumál 1904—05.. amikor álmai összeomlottak, vette a vándorbotot, továbbáll!. Ekkor vált meg Vuvutól is, házvezetőjétől, de nem hazament Pestre, hanem Rimaszombatba, ahol jólmenő mesteriskolát nyitott. Legtehetségesebb tanítványai közül megemlítem: Putra Ede Sándort, Márkus Erzsébetet és Sonkoly Bélát, aki a tanítói pályát otthagyva Rudnayval tartott. Ezek közül Putra Ede meghalt 1915-ben, Sonkoly Béla pedig 1922-ben, Márkus Erzsébet rajztanár lett, férjhez ment, további sorsáról nem tudok. Tudomásom szerint a mesteriskola Rimaszombatban 1906 őszén feloszlott. A bátyám, szülei kívánságára visszatért a tanítói pályára, Rudnay pedig Pestre költözött. En 1907 őszén pesti főiskolás lettem. Rudnay akkor már Pásztor János szobrászművésszel Dunaharasztiban dolgozott. A következő évek valamelyikén rendezte meg Pásztor Jánossal gyűjteményes kiállítását, melynek megnyitásán magam is ott voltam. Egy újságíró hozzálépett a festőköpenyben levő Rudnayhoz és ezt kérdezte: Mondja mester, milyen iskolához tartozik tulajdonképpen Ön, mert képei sehová sem sorolhatók be. Rudnay így válaszolt: Semmilyenhez, egyben ez a kérdése a legnagyobb elismerés is számomra. Én a magam útján járok. Farkas Gyula pedagógus barátommal voltam ott. Egyik képét mi sem értettük meg. Színes virághalom, kripta, temető, vagy virágos kertnek néztük. Éppen hozzánk lépett Gyula. Bár tudtam, hogy nem szereti, ha képei tárgya felől érdeklődnek, én mégis megkockáztattam a kérdést: Mit ábrázol ez a kép? Hollósi Simonra való emlékezés, mondta. Miért nem nézitek meg a katalógusban, ott megvan. Később megtudtam, hogy el kellett utaznia valahová, hogy be ne száradjanak, a palettáján maradt festékeket felvitte egy papundeklire és közben egykori mesterére, Hollósira gondolt, így született ez a kép. 1914 októberében találkoztam az első világháború alatt Losoncon Rudnayval és utána igen hosszú ideig nem találkozhattunk. Ö is bevonult és a kaszárnya felé tartott. Mikor meglátta, hogy a piacon mind futnak és hasalnak a katonák, rémülten kérdezte: Mondd, nekem is ezt kell majd csinálni? Ezt, feleltem én. De nem így történt. Én már csukaszürke ruhában voltam és a harctérre mentem, Rudnayt pedig ismerték és az ezred festője lett. Ott festette meg nagy művét, a Menetelők-et. Brunovszky Rezső tanítóképző intézeti igazgató perrel támadta meg Rudnayt. Anyagi részesedést követelt magának azon a címen, hogy a témát ő adta Rudnaynak. Természetesen ezt a pert Rudnay nyerte meg. Bánhorváti, 1966. június 25. t Sonkoly Endre