A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Régészeti közlemények - Hellebrandt Magdolna: Védett és védendő régészeti területek Borsodban

meretével együtt adja. Szükségessé vált tehát a tárgyak védelmén túl annak a területnek a védelme is, ahonnan azok előkerültek. Az elképzelés megvalósítására csak 1945 után nyílt lehetőség. Az Elnöki Tanács 1949. évi 13. számú rendelete kimondta a földből előkerült tárgyak bejelentési kötelezettségét. A védelmet kiterjesztette azokra az objektumokra is, amelyek a kutatás szempontjából különösen fontosak. 1951-től országos felmérés indult a kiemelkedő jelentőségű területek összeírására. A miskolci múzeumban ezt a munkát Megay Géza végezte,

2 aki terepismerete mellett olyan elődök tevékenységére támaszkodhatott, mint Szendrei János

3 és Leszih Andor'

1

. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1963. évi 9. számú törvényerejű rendeletének 18. §-a, illetve annak végrehajtási utasításaként kiadott 2/1965. (I. 8.) MM sz. rendeletének 51—55. §-a foglalkozott a muzeális emlékek védelmével. A rendelet a múzeumok feladatává tette a leletek tudományos feldolgozását és népszerűsítését. A Művelődésügyi Minisztérium 1964. április 27-i dátummal körlevelet küldött az ország múzeumainak (melléklet a 650/2/1960. sz.-hoz). Megküldték a Magyar Nemzeti Múzeum Adattáránál nyilvántartásban levő védendő területek jegyzékét, és kérték kiegészítését. A megyei Herman Ottó Múzeum jegyzékét Kemenczei Tibor és K. Végh Katalin állította össze.

5 Feljegyezték a védésre javasolt területek telekkönyvi számát, területük nagyságát, elkészítették a védéshez szükséges vázlatrajzokat.

6 Feljegyezték, hogy milyen mezőgazdasági munkát végeznek a területen. Jelenleg az Elnöki Tanács 1975. évi 6. számú törvényerejű rendelete érvényes a régészeti leletek megóvása tekintetében. 1976-ban a Kulturális Minisztérium Múzeumi Főosztálya újabb összeírást javasolt (20078/76. sz. rendelkezése), tekintettel arra, hogy az előző felmérések, adatok többnyire nem kerültek telekkönyvi bejegyzésre. A munkát nehezíti, bogy a telekkönyvek pontatlanok. 1972-ben elrendelték a telekkönyv és a kataszter teljes összevonását, egyben az „egységes földnyilvántartás" bevezetését. Most a tulajdonosok címét is feltüntetik. Az újrarajzolt kataszteri térképek a községek határát táblákra osztották, új helyrajzi számmal látták el A táblák községen belüli számozása nem 1-gyel, hanem 0-val kezdődik. A Herman Ottó Múzeum régészei az új jegyzék összeállításánál szerencsés helyzetben vannak, ha a védendő területeknél már egységes a földnyilvántartás. Jelenleg a megye területén védett: Edelény—Borsodi földvár

7

, Abaújvár— Vár

K

. A védetté nyilvánítás nem jelenti azt, hogy a területet nem lehet használni. Olyan földmunkát azonban, ami a leleteket, eredeti helyzetüket veszélyezteti, csak a megyei múzeum engedélye alapján végezhet a tulajdonos. Fellebbezni a Kulturális Minisztériumhoz lehet. Különböző okok miatt egy-egy objektum védési indoka megszűnhet. A törlést a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárának kell bejelenteni, ahonnan továbbítják a Kulturális Minisztérium Múzeumi Osztályának. Megyénk területén az első listák elkészítése óta sok változás történt. 1965ben már nem szerepeltek a listán a Csörszárkot érintő területek, így: Ároktő—Tiszavalk közti szakasz, Ároktő—Sajószentpéter közti szakasz, Ernőd, Gele j, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Mezőnagymihály. A témában a Magyar Nemzeti Múzeum munkacsoportja országos felmérést végzett.

9 Az idők folyamán mint lelőhely elpusztult például: Miskolc—Diósgyőr Kerekhegy — vaskori te