A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Szlovákiai téka - Stastny, Jaroslav: Tradicni Zémedelstvi na valassku; Robek, Antonin: Lidové zdroje národniho obrozeni; Hrubes, Jiri: Politické a nábozneské rozpory v Europe v dobové publicistice 1590—1617. (Dankó Imre)

művelődés, kultúra sem fejlődhetett, mondhatni, hogy illegalitásba vonultán, a falvak egyszerű népe, a cseh parasztok, falusi kézművesek közt tengődött. De nem szűnt meg, nem halt el. A cseh patriotizmus megérte a jobb időket, II. József uralkodását, a Türelmi Rendeletet és alapját képezhette a cseh nemzeti újjászületésnek. Általános szokás volt a cseh falvakban a krónikaírás. Sokak közülük titokban írtak, rejtegették az illetéktelenek elől és hagyták firól fira. Ezekben a cseh falusi krónikákban a cseh patriotizmus mutatkozott meg. A krónikaírók a szigorúan vett történelmi eseményeken kívül rendre feljegyezték a mindennapok egyszerű dolgait is, véleményt nyilvánítottak egyes rendelkezésekről, a gyakorlatról. Sokukban forradalmi hangvétellel is találkozunk, a francia forradalmat emlegetik, Napóleont üdvözlik, sőt, bemutatkozik nekünk a cseh parasztság osztálytagolódása is, érzékelhető bennük az osztályellentét. Mindezek következtében a cseh falusi krónikák rendkívül fontos források a nemzeti történeten túl a művelődéstörténet, a néprajz, és még több más tudományág számára. Antonin Robek a krónikák néprajzi forrásértékét emeli ki, bár feldolgozása címében a cseh újjászületés történetének forrásaiként jelölte meg a krónikákat. Robek tanulmánya pontos felmérések, gazdag forrásanyag alapján készült és nagyfokú filológiai készségről, pontosságról, elemző és összevető módszerről tesz tanúbizonyságot. A harmadik munka szerzője Jifi Hrubes (Politické a nábozenské rozpory v Evropë v dobové publicistice 1590—1617.). Könyve bizonyos vonatkozásban szerencsésen egészíti ki, vagy még inkább vezeti be Antonin Robek előbb ismertetett munkáját; az 1590—1617 közti európai publicisztika politikai és vallási ellentmondásait foglalja össze. A reformáció és ellenreformáció kora ez, ami cseh vonatkozásban a huszita hagyományok újjáéledésével, terjedésével, a cseh kultúra virágzásával, a cseh nemzeti függetlenség utolsó időszakával azonos. A könyv a reformáció és ellenreformáció vitairodalmáról, az új és a régi közti szívós harcról, illetőleg a bennük megmutatkozó politikai és vallási ellentmondásokról szól. Részletesen fejtegeti főleg a cseh, de jól kiválasztott német anyag alapján is az egyház államfelettiségének katolikus gondolatát, a jezsuita és a jezsuitaellenes irodalmat, a konformista és a kompromisszumra hajló katolicizmus megnyilvánulásait, az angol, francia viszonyokat. Az ismertetett anyagot jól kapcsolja a cseh népélethez, a harmincéves háború előzményeihez, a cseh nép életében és fejlődésében oly nagy jelentőségű időszakhoz. A vitairodalom ismertetése kapcsán sok népéletbeli megjegyzést tesz, számos vonatkozásra mutat rá. Hrubes munkája nagyszerű bevezetés a cseh népélet alakulása szempontjából oly fontos, meghatározó jelentőségű korszak ismeretéhez. Fontos népéletbeli vonatkozásokat tár fel. Dankú Imre