A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)
Szlovákiai téka - Komorovsky, Jan: Tradicná svadba u Slovanov (Ujváry Zoltán)
Ján Komorovsky a szláv népek lakodalmának e nagyszabású monográfiáját a teljes szakirodalom áttekintésével, a történeti adatok felhasználásával, a recens hagyományokból gyűjtött példákkal, az összehasonlító kutatások szempontjait szem előtt tartva készítette. A munka értékét nagymértékben növeli az élő hagyomány, amely a feldolgozás során az anyag megfelelő interpretálását segítette, könnyítette és közelbe hozta, „élethűbbé" tette a házasságra vonatkozó egész hagyománykört. A szerző a bevezető fejezetben a szokáskutatás elméleteiről és módszereiről nyújt áttekintést, szoros összefüggésben a lakodalom kutatásának kérdéseivel. E témakör egyike a folklór legjobban kutatott területeinek. A lakodalomról rendkívül sok közlemény jelent meg, igen gyakran az autodidakta gyűjtők naiv kommentálásával és értelmezésével. A ceremónia leírása nyomán csak a felszín figyelhető meg. Ahhoz, hogy a szokást mozgató erők láthatóvá váljanak, a hagyományhordozók életébe, történeti múltjába, gazdasági helyzetébe kell tekinteni. Olyan komplex vizsgálatot kell végezni, amelynek révén az egész hagyományrendszer működése elénk tárul. Ján Komorovsky rámutat mindazokra a részletekre, amelyekre a kutatónak az elemzés során figyelmet kell fordítani, így pl. a szokás költészetére, a népi etikára, etikettre, a mágikus rítusokra, amelyek gyakran az agrárkultusszal függnek össze, a tánctípusokra, a játékokra stb. Utal a primer és a szekunder jelenségeik elkülönítésének fontosságára. A lakodalom voltaképpen lezárása a házasságot megelőző nagyobb folyamatnak, szokásoknak, és rítuscselekvéseknek. A munka négy nagy fejezetben tárgyalja a házasság szokásait. Az első fejezetben az ifjúság házasság előtti életét vizsgálja, amelyekhez a párválasztás különböző szakaszai tartoznak. Itt elemzi a háztűznézés, a leánykérés, a jegyajándékozás szokásait. Külön csoportban állította össze a párválasztásra, a házaséletre vonatkozó hiedelmeket, jóslásokat. Külön figyelmet érdemel az az alfejezet, amelyben az ifjúság — a gyermekeket és a serdülőket is ideszámítva — lakodalommal, házassággal kapcsolatba hozható játékait, a folklórban jelentkező motívumait vizsgálja. Ennek kapcsán számos játék kap sajátos értelmezést. A házasságkötés formái című második nagy fejezetben a szerző a leányszöktetés, a leányvásár, a menyasszonyvétel, a hozomány stb. szokáskörét tárgyalja. Az idevonatkozó hagyománykörben számos rítus, cselekvés párhuzama a magyar gyakorlatban nem ismeretes, azonban rendkívül figyelemre méltóak à menyasszony vételre, a hozományra és a szöktetésre vonatkozó fejezetek. A magyar honfoglalás periódusára visszakövetkeztethető adatok szerint a nővásárlás hagyományos gyakorlat volt és a szláv párhuzamok nyomán tanulságos következtetést vonhatunk le, valamint ezek az adatok nagymértékben hozzájárulnak az egykori szokásrend teljesebb megismeréséhez. Ján Komorovsky munkájának harmadik nagy fejezetében a lakodalom előkészületeivel, a házasságkötést megelőző időszak szokásaival foglalkozik. Különösen figyelemre méltóak azok a részek, amelyek a menyasszonysiratóra, a rituális fürdésre, a menyasszony- és a vőlegénybúcsúra vonatkoznak. A rituális fürdéssel kapcsolatban a szerző rámutat arra, hogy számos szláv területen hagyományos gyakorlat volt a menyasszony és a vőlegény szertartásos megfürdetése, tisztálkodása. A fürdés célja nemcsak a tisztálkodás volt. A rituális fürdés, tisztálkodás mágikus tartalmat hordozott. A teljes megtisztulás hiedel-