A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Néprajzi közlemények - Viga Gyula: Északkelet-magyarországi adatok a rákászathoz

hálócskával emelgesd rendel a veszszőket; Jó csak májat is venni, melly megbűzhödött a hálócskában, reá gyűlnek a rákok."-' Ezt az eljárást ismerteti Herman Ottó is halászati munkájában,11 s említi Mjartan J. Kelet-Szlovákia területéről.-'

7 Ez azt is jelentheti, hogy korábban elterjedt volt, s egyúttal utal a rákászat korábbi, számottevőbb volumenére is. Az itt bemutatott adatok természetesen nem adhatnak egyértelmű választ arra, hogy milyen szerepe, jelentősége volt a ráknak, ill. a rákászásnak népünk életében. A recens gyűjtések a rákászás jelentéktelen, másodlagos voltára utalnak, ez azonban a rákállomány pusztulásával is magyarázható. A bemutatott történeti, főleg gyógyászati adatok azt jelzik, hogy — legalábbis a gyógyítás síkján — számottevő jelentősége volt a ráknak. Ez azonban kétféle alternatívát kínál: 1. A rák és a rákszem azért kapott lényeges szerepet a gyógyászatban, mert lényeges szerepe volt a mindennapi életben, jól ismerték. A gyógyító eljárások racionális részletei elsősorban erre utalnak. 2. Éppen az állat ritka volta, ismeretlenségből adódó különleges helyzete tette a gyógyító tevékenység részesévé, biztosított számára megkülönböztetett szerepet. A gyógyító eljárások irracionális részletei ebbe az irányba mutatnak. Kétségtelennek látszik, hogy a rákászainak az elmúlt évszázadokban lényegesebb szerepe volt, mint a XX. században. Pontos helyének és a népi kultúrában betöltött szerepének kijelöléséhez még további történeti adatok feltárása szükséges. Viga Gyula JEGYZETEK 1. Herman O.: A magyar halászat könyve. Bp., 1897. 398.: Takács L.: Rákászat a Kis-Balaton mentén. Ethn. LXXXVI1I. (1977) 437. 2. Herman O. i. m. 399.: Györfjy 1.: A rákászás. In.: A magyarság néprajza. Bp. é. n. II. 102—103.; Gönczi F.: Halászás, rákászás és csikászás Göcsej- s Hetesben. N. É. XII. (1911) 58.; Szabó K.: Kecskeméti Múzeum halászati gyűjteménye. II. N. É. XXIX. (1937) 396.; E. Fehér J.: Adatok Bernecebaráti gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodásához. Néprajzi Közlemények II. (1957) 291. Hasonló eljárásokat közöl a szomszédos Kelet-Szlovákia területéről Mjartan, J.: Prispevok k vyskumu l'udového rybárstvo na Vychodnom Slovensku. Nővé Obzory 17. (1975) 295—296. 3. Gönczi F. i. m. 58.; S^abó K. i. m. 398. 4. Román J. (szerk.): Földrajzi nevek a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár kéziratos térképein. Borsodi Levéltári Füzetek 6. kötet, 13, 51., 7. (kötet 42., Miskolc, 1977—78. 5. Román J. i. m. 6. kötet 75—76. 6. Román J. i. m. 7. kötet 42. 7. Román J. i. m. 7. kötet 77—78. 8. Benkő S.: Miskolc történeti-orvosi helyrajza 1782. (Sajtó alá rendezte Szabadfalvi József — fordította M. Kiss Júlia.) Miskolc, 1976. 26. 9. A miskolci Magyar Királyi Erdőigazgatóság kezelése alá tartozó kincstári uradalom történeti és gazdasági rövid ismertetése. 44. 10. Fényes E.: Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani átlapolja statistikai és geographiai tekintetben III. Pest, 1844. 391. 11. Fényes E. i. m. III. 239, 133. 12. Mezőgazdasági lexikon. Bp., 1958. II. 331. 13. Csikváry A. (szerk.): Zemplén vármegye. Bp„ 1940. 82.; Az 1888. évi halászati törvényt módosító 1925: XLIII tc. végrehajtási utasítása (9500,1926. FM. sz.) október 15-től december 31-ig tiltja a rákfogást, és 9 cm-nél kisebb rákot nem enged kifogni. (Korábban 8 cm volt a mérethatár, s törvényileg tilalmazott idő nem volt. A földmüvelésügyi miniszter 16100/1928. V. B. 4. sz. rendelete a tilal-