A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Kondor Béla emlékülés - Végvári Lajos: Kondor Béla Dózsa-sorozatának keletkezése

sát meghívott előadók látták el, a felkérés feltételei szerint szigorúan ragaszkodtak a tényszerű bemutatáshoz, s nem használhatták ki a művészettörténeti oktatás nevelő-szemléletformáló szerepét. Bortnyik gyakran látogatta az elméleti órákat, bírált, utasított. A növendékek többsége nagyon mereven meghúzott határok között tanulmányozhatta a hagyományt. A legtöbb bele is nyugodott ebbe a helyzetbe, de voltak néhányan olyanok, akik többet akartak tudni, szabadon, ízlésük szerint akarták megválasztani elődeiket. Ezek voltak a könyvtár legszorgalmasabb látogatói. Az ő ellenőrzésükre vezették be az olvasócédulákat, amelyeket a főigazgató havonta áttanulmányozott. Az olvasmányjegyzék fontos szerepet töltött be a kádervélemény kialakításánál. Az ,,egy akol, egy pásztor" elv alapján Bortnyik megszüntette a tanárválasztás, ill. növendékválasztás több évtizedes gyakorlatát. Az új növendékek elosztása, a régiek átcsoportosítása főigazgatói hatáskörbe tartozott. Ez az elv érvényesült akkor is, midőn Kondor Béla a főiskolára került. Ebben az évben főigazgatói rendeletre a Szőnyi vezette freskómühelyt alakrajzi osztállyá alakították. Szőnyi kedvetlenül fogadta a neki juttatott új növendékeket: hiszen ebben a gesztusban 14 éve folytatott munkásságának anullálását látta. Elsősorban azon növendékeivel foglalkozott behatóbban, akik a falfestés iránt mutattak érdeklődést. A többi növendéknek csak ímmel-ámmal korrigált. Kondor Béla szenvedélyes ambícióval vetette magát a munkára Szőnyi osztályán, de nem sok eredménnyel. Szőnyi a tónusos rajz, a radírgumi használatával előidézett finom effektusok megvalósítására serkentette növendékeit. Ez az ábrázolási mód szöges ellentétben volt a pályakezdő Kondor Béla felfogásával. Ö precíz, tényszerű stúdiumokra törekedett. Felfogásában megerősítette őt mindaz, amit Barcsay Jenő anatómiai óráin tapasztalt. Barcsay vált kedves mesterévé: az ő útmutatásait, korrektúráit követve találta meg a neki megfelelő rajzi módszert. A fennmaradt rajzok alapján megállapítható, hogy egészen a Dózsa-sorozat idejéig ez a felfogás jellemezte tevékenységét. Az önmagára talált fiatalember egyre jobban eltávolodott Szőnyitől, tiltakozása nemcsak passzív, de aktív formában is jelentkezett. Szőnyi nagy pedagógiai tapasztalatú művész volt, s úgy találta, hogy Kondor rajzkészsége grafikus jellegű, felkereste Koffán Károlyt és beajánlotta neki a fiatal művészt. Kondor — Szőnyi rábeszélésére — átment a grafikára. Ebben az időben, akárcsak ma is, a negyedik félév után választanak szakot a növendékek. Ebben a választásban szerepe van az alapképzést vezető tanár véleményének. A közhittel ellentétben Szőnyi sokra értékelte Kondor munkáját: a diplomamunkák előzetes tanári bírálata alkalmával azt mondta Pátzay Pálnak és nekem, akik dicsértük Kondor Dózsa-sorozatát: „Sajnos én nem tudtam mit kezdeni vele, az én pedagógiám számára túl kemény ember volt." Hasonló szellemben emlékeznek vissza Szőnyi és Kondor viszonyára az egykori évfolyamtársak, pl. Patay László. A Kondor-mítosz körébe tartozik tehát a Gresham művészeivel való konfliktus, bár a diplomamunka védelmében írott szövegből vett idézet, amit Németh Lajos közöl legújabb Kondor-könyvében, igaz, ez a Bernáth Aurél növendékeire vonatkozik és nem a Szőnyi-műhelyre. Ebben az időben Bernáth Aurél osztálya számított az „elit" műhelynek a főiskolán, s növendékei meglehetősen gőgösen viselkedtek. A Gresham posztimpresszionizmussal való szem-