A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Néprajzi közlemények - Vas Tibor: Gabonatárolók Tornaszentandráson

1. kép. Kőfal részlete A kamrák tetőszerkezete — a fallal ellentétben — csak egyféle módon készülhetett. Anyaguk minden esetben fa. Nem a megszokott fedélszékek valamelyikét alkalmazták, mert az úgy nyert fedés csak egyrétegű, s nem nyújt megfelelő védelmet a nyári tűző nap ellen. A kellő hőszigetelés biztosítására a fedélszék ferde boronafal, 18—20 cm vastag, durván faragott gerendákból készült. Az alsó falazathoz hasonlóan itt is fecskefarkas összeerősítést alkalmaztak. A ferde falat kívül-belül tapasztották, s felerősítették a szarufákat. Ezeknek különösebb tartószerkezeti feladatuk nem volt, a terhelést közvetlenül átadták a ferde boronafalakra. Szerepük inkább a lécezés távolságának és egyenletességének biztosításában volt. Erre régen mindenütt zsúp került, de a folyamatos használhatóság megkövetelte, hogy korszerűbb anyagokra cseréljék ki. így ma cserép és pala fedi a kamrákat. A tetőhéjalást — régen szalmát, most cserepet, palát — a lécezésre erősítették. Az így kialakított fedés több rétegű, amely ma is korszerű elvek szerint működik. A lakóháztól eltérően, itt nem a téli hidegtől, hanem a túlzott felmelegedéstől kell védeni az épület belsejét. A tárolt élelem nyáron tönkrement volna, ha a tűző nap sugarai ellen nem óvja meg a speciális tetőszerkezet (2. kép). A napsugárzásnak kitett külső rész felmelegszik, hőjét átadja a belső légrétegnek. Ez a felmelegedett levegő felszáll, távozik a rétegek közül, helyébe hidegebb áramlik. így a besugárzott hő nagy része eltávozik, mielőtt még a tulajdonképpeni hőszigetelő réteghez érne. A 18—20 cm vastag boronafal így már megfelelő hőszigetelést tud biztosítani. Nem feltételezhető, hogy ennek a tetőszerkezetnek a pontos hőtechnikai működésével tisztában lett volna az építő, de tapasztalati úton mégis sikerült