A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)
Előadások - Jozef Palásthy: Természettudományi gyűjtemények a Kelet-Szlovákiai Kerület múzeumaiban
bratislavai Szlovák Tudományos Akadémiánál van. Krieger Presov (Eperjes) környékén madártani anyagot gyűjtött és J. Wagner Felső-Gömörben a Magyar Nemzeti Múzeum részére. Bardejov (Bártfa) környékén A. Michalovics gyűjtött madarakat, ez a gyűjteménye később a Poprádi Kárpáti Múzeumba került. 1872-ben alapították a Kassai Hontani Múzeumot a Klimkovics-fivérek kezdeményezéséből. A múzeum természettudományi anyagok gyűjtésével is foglalkozik. A természettudományi gyűjtemények többnyire egzotikus és abnormalitások anyagát tartalmazták. 1878-ban a múzeumnak 248 emlősés madárpreparátuma és 6515 főleg tengeri puhányé. Ezeket a gyűjteményeket 1910-ben ismeretlen módon likvidálták, még a gyűjtemény katalógusa sem maradt meg. A XX. század eleje az első világháború végéig a természettudományos muzeológiában nem jelentett előrelépést annak ellenére, hogy már léteztek múzeumok Kassán, Poprádon, Rozsnyón és Bártfán. Ezen múzeumok ebben az időben főleg a társadalomtudományok anyagának gyűjtésére specializálódtak. A természettudományi muzeológiát továbbra is természettudomány szakos középiskolai tanárok, orvosok, erdészek és mások végzik. Megemlíthetjük többek között B. Kotula, F. Berdau, E. Sagorski, G. Schneider, F. Pax, A. Kocyan, M. Greisinger, Gy. Geyer, S. Lovassy, Schenk, Greschik, G. Ertl neveit. Ez utóbbiak zoológiai gyűjteménye pl. a budapesti Mezőgazdasági Múzeumba került. A két világháború közötti időszakban Kelet-Szlovákia természettudományi muzeológiai helyzete bizonyos mértékben megváltozik. Ennek a területnek a természeti adottsága mind nagyobb érdeklődést kelt a cseh tudósok között, név szerint K. Domin, J. Podpëra, J. Klika, F. A. Nóvák, J. Dostál, J. Suza, J. Smarda, J. Janda, Baum, Hykes, Storkau, Jirsík. Külföldiek közül B. Pawiovski, A. Soó, Domaniewsky és mások. A háború közti időben megjelenik Szlovákiában is a természettudósok egy csoportja: név szerint J. Schefjer, J. Futak, A. Hlavácek, E. Schidlay, Bethlenjalvy, Ehrenhein, Jurán, Mauks, Molnár, Feriánc, Weiss és mások. Kárpátalján A. Margittai és Hrabár S., Medrecky S. és Molnár Z. működtek. Kelet-Szlovákia területéről a természettudományi anyag többnyire a központi múzeumokba vándorolt és a csehszlovák főiskolák megfelelő katedráira, illetőleg az iskolai kabinetekbe. A két világháború közti időben összegyűjtött természettudományi gyűjteményekből a kelet-szlovákiai múzeumokban úgyszólván semmi sem maradt meg. A második világháború után a kelet-szlovákiai természettudományi muzeológiában minőségi és mennyiségi fordulat áll be, elsősorban az 1948-as győztes február után. A helytörténeti múzeumoknak egész hálózata keletkezett Kelet-Szlovákiában, például a Zempléni Múzeum, a járási honismereti múzeum Homonnán, Terebesen, Iglón, Ólublón, Varannón és Késmárkon, városi múzeum Szebenben és Korompán. Átszervezik működésüket a régi múzeumok Kassán, a Bányász Múzeum Rozsnyón, a Sárosi Múzeum Bártfán, a Tátraalji Múzeum Poprádon és a Lőcsei Városi Múzeum. Szakosított múzeumok keletkeznek: a Duklai Múzeum, az Ukrajnai Kultúra Múzeuma Svidniken, a Technikai Múzeum Kassán és a TANAP (Tátrai Nemzeti Park) múzeuma Tátralomnicon. Természettudományi anyag gyűjtésével foglalkoznak a következő szlovákiai múzeumok:
