A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Benedek Miklós: A rendőr őrmester Miskolci Útmutatója

vagy Első leánykiházasító intézet —, ugyanakkor zálogház mindössze három akadt. Ügy tűnik, a miskolciak inkább a pénzüket vitték idegen kezelésbe, mint a ruhájukat. A városban hetvenöt évvel ezelőtt tíz különböző egylet és kör működött. Ilyen volt az előkelő Nemzeti Cassino, az akkoriban igen progresszív Polgári egylet, de volt „természetesen" Honvéd tiszti cassino is. Velük párhuzamosan tevékenykedett az Általános munkás önképző egylet a Városháztér 16. alatt, éppen a tiszti cassino szomszédságában, volt Demokrata kör, s egyebek mellett volt Borsod—Miskolci biczikli-klub is. Hét könyvnyomdát említ meg Berecz őrmester kézikönyve, de úgy tűnik, a derék rendőr nem lehetett nagy barátja a kultúrának, mert a nyomdák után nemcsak a helyi lapok szerkesztőségeiről feledkezett meg, úgy gondolván, hogy azok után a kutya sem érdeklődik, de a már akkor is meglehetősen régi, csaknem fél évszázada álló színházépületről és nyolcvanesztendős színházról, mint létesítményről, vagy valamilyen könyvtárról, a már meglevő múzeumról sem tesz említést. Igaz, az ilyen fajta intézmények olykor mai városismertetőkből is kifelejtődnek. A város közlekedése a vasútra és a bérkocsikra szorítkozott. Budapest és Miskolc között például naponta kilenc gyors- és személyvonatpár biztosította a közlekedést, egy elsőosztályú gyorsvonati menetjegy — ugyancsak a könyvecskében található menetdíjtáblázat szerint — 18 koronába került. A belső városi közlekedést huszonkét bérkocsi-tulajdonos biztosította negyven kocsival, az Ütmutatóból megismerhető szigorú díjszabás alapján. Egy színházi, vagy báli fuvar például egy koronába került, de vissza már húsz fillérrel többe, egy egész napos lillafüredi út 13,80-ba, s még húsz fillér vámot is kellett fizetni. Az "Útmutató tanúsága szerint 1903-ban Miskolcnak, amely nagyjából a mai első kerülettel azonos területet jelentette, meg a mai összekötő és avas-alji városrész néhány ritkán beépített részét, százharminckilenc utcája volt. Precízen ismerteti ezeket, megjelölve, mi volt az utca korábbi neve. Kilencvenegy olyan utcát találunk ezen a listán, amely akkoriban, illetve valamivel előbb kaphatta nevét, illetve lett önálló utcává. Ilyenek voltak például az azóta már eltűnt mesterutcák, az egykori Gordon-közök, vagy a mai Vologda-lakótelep néhány, azóta ugyancsak eltűnt utcája. De akkor nyerte nevét az Arany János utca a korábbi Felső-Szirma helyett, a Baross utca a Vasúti telep helyén, a Dayka Gábor utca a Hunyad-közből, a Damjanich utca a Füzes-Hutás utca helyett. Iskola utca lett a korábbi Kandia utcából (ma Rudas László utca), Kazinczy utca a Vereshíd utcából, Mátyás királyra változtatta nevét a Bagaméri utca, Rákóczira az Alsó-Papszer és Vörösmartyra a nagy kiterjedésű Gordon. E felsorolás korántsem teljes, hiszen kilencvenegy utcáról kellene számot adni. Egyet még meg kell említeni: az okkal Színház utcának nevezett részt akkor nevezték el Deák Ferencről, ami azért is kár volt, mert a sarkán állt és áll ma is a színház, ilyen nevű utca ma sincs a városban, Deák Ferencnek más utca is megfelelt volna. Ma Déryné utcának hívják, így mégis részben visszakapott valamit a színházi kapcsolatából, kötődéséből. Az Előszóban azt ígérte Berecz őrmester, hogy „útmutatóul szolgál e címtár a városba jövő idegeneknek is, kik benne azonnal megtalálhatják a keresett hivatalt vagy üzletet". A hivatalokról már szóltunk, most nézzük, miként kalauzol tovább az Útmutató. Különféle ipari és élelmi czikkek árusítási helyei címmel összeállítást találunk, amely a város tizenhat piac-, illetve vásár-