A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Benedek Miklós: Az első miskolci filmfesztivál

az elvtársakat, hogy szíveskedjenek szervezetük képviseletével egy felelős személyt megbízni, aki a fesztivál helyi rendező bizottságának munkájában részt vesz. Kérem, hogy a mellékelt rendezési tervjavaslatot szíveskedjenek tanulmányozni, és megbízottjukat elküldeni a helyi rendező bizottság alakuló ülésére. Az alakuló ülést 1964. március 2-án (hétfőn) délután 14 órai kezdettel tartjuk az SZMT-székház (MSZB tér 1. sz.) I. emelet 37. számú szobájában. Megjelenésükre feltétlenül számítunk. Kérjük, hogy olyan személyt bízzanak meg a bizottság munkájában való közreműködéssel, aki mindvégig részt tud venni a bizottság munkájában." Az említett tervezet hat, sűrűn gépelt oldalon vázolta az elképzeléseket a fesztivál előkészítésére, illetve megrendezésére. Bevezetőben az általános célkitűzéseket ismertette, majd az előkészítő feladatokat. Eszerint 1964. március 2-ig kellett létrehozni a helyi rendező bizottságot, s annak elnöki tisztjére Gál Imrét, az SZMT kulturális bizottságának vezetőjét, titkárául pedig Kiss Károlyt, az SZMT művelődési ház igazgatóját javasolták. A bizottságban a javaslat szerint tizenhétféle szerv képviseltette magát, ebben a tanácsi szervek, KISZ, idegenforgalmi szervek, népfront, különböző szakszervezetek, filmforgalmazási vállalatok és a sajtó kaptak helyet. Meghatározták jó előre a propaganda- és közönségszervezési feladatokat, a teltház-akciókat, a vendégek helyi, vetítésen kívüli programjára készítettek javaslatot, és rögzítettek különböző technikai feladatokat is. A március 2-án megtartott bizottsági ülés a tervezetet már finomította, megválasztotta a tizennyolc állandó tagot, kijelölte az egyes feladatok felelőseit. Én a fesztivál sajtófőnöke lettem. Tizenegy évvel később, amikor a XV. miskolci filmfesztiválra készültünk, a Déli Hírlapban közölt, majd kötetben is összegyűjtött „Miskolci történetkék" című sorozatomban úgy emlékeztem vissza erre a kezdésre, hogy „Sok gyakorlatunk még nem volt a fesztiválok rendezésében. A fővárosból leruccant tanácsadókból egy kicsit több is volt a kelleténél, de az új iránti lelkesedéssel láttunk munkához, és végeztük önként vállalt társadalmi feladatunkat. Eszünkbe sem jutott, hogy ezt anyagi ellenszolgáltatásért is lehet csinálni. Mások, akik az anyagiakkal rendelkeztek, szintén nem gondoltak erre, így ebben tökéletes volt az egyetértés." Azt is megemlítettem, hogy „Az elszállásolás akkor sem ment könnyen, igaz, a Júnóról akkor még álmodni sem mert senki. A fogadások, zártkörű rendezvények meghívottjainak kiválasztása sem ment zökkenők nélkül. Végül is a nyitó ünnepséget megelőző fogadásra nyolcvanan kaptak meghívást, köztük húszan a helybeliek közül, viszont az ünnepség elnökségében negyvenkilencen szorongtunk, s ez a szám a záró ünnepségre negyvenhatra csökkent, a zártkörű fogadáson pedig százhat meghívott vett részt, s ezen belül ugyanaz a húsz személy képviselte Miskolcot, mint a nyitáskor." A sok előkészítő tárgyalás eredményeként elkészült a helyi bizottság tizenegy oldalas forgatókönyve. Ez azt rögzítette, hogy a nyitás napján kik fogadják a Tiszai pályaudvaron az érkező vendégeket, hogyan szállásolják el a város különböző szálláshelyein, kik vegyenek részt az előbbi emlékezésben már jelzett nyitó fogadáson, kik legyenek ott a fogadó bizottság tagjai, ki mondja a köszöntőt, név szerint, kik üljenek a színpadon a már említett negyvenkilences keretben az elnökségben, majd meghatározta a fesztivál minden napjára a rendező bizottság szinte percnyi pontossággal beosztott teendőit, és