A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Bujdos János: Domján József sárospataki kiállítására

A nép művelődésének szükséglete mindig ott feszült a társadalmi mozgások mélyén, és évszázadokon át követte tudomásulvételét, létének alapjait és fejlesztését. E megállapítások érvényesek hazánk egész történetére, egész Magyarország helyzetére. Ha ez így van, akkor különösen érvényes itt, e tájon, ahol a rózsa alatt („Sub rosa") nemzetünk legjobbjai tanácskoztak az ország jövőjének hogyan továbbjáról; ahonnan kiindult a Tokaji Ferenc-féle felkelés; ahol a Rákócziak ősi birtokának, s a Rákóczi-szabadságharcnak is egyik központja volt; ahol a magyar reformációnak, mint haladó szellemi mozgalomnak egyik bázisa működött; ahol a haladás szelleme — Lórántffy Zsuzsanna jóvoltából — létrehozta hazánk egyik legrégibb gimnáziumát, amelyben mindig európai mértékkel mértek. Érvényes volt az a megállapítás mindig ezen a településen, ahol már az 1500-as évek derekától gimnázium és haladó szellemi teológia (1550—1951), jogakadémia (1793—1923-ig), szinte a gimnáziummal egyidős tanítóképző intézet működött — 1856-tól az ország első állami tanítóképző intézeteként. Sárospatak századokon át a magyar szellemi élet egyik központja volt. A gimnáziumban, tanítóképzőjében, teológiáján és jogakadémiáján végző diákok elkerültek az ország különböző vidékeire, sőt sokan közülük külföldön telepedtek le. Magukkal vitték Sárospatak sajátos szellemiségének nyomait, s nagynagy szeretettel emlékeztek vissza az alma materükre, nagyszerű tanáraikra, s a városra, mely hosszú évekig otthonuk volt. A vár, a Rákóczi-hagyományok, a tanárok többsége a szabadság és haladás szeretetére, az iskola demokratikus légköre szabadgondolkodóvá nevelte a legjobbakat. Az öreg iskola „dicsőségtábláján" nemzeti történelmünk és kultúrtörténetünk számos nagy neve olvasható. 1. kép. Szinyei-ház. A Domján-gyűjtemény kiállítási helye