A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor: A regéci vár

nándtól. Szántó, Vilmány, Regéc, Fóny, Felső-Novaj, Szikszóújfalu, Marczinfalva, Alsó-Vadász, Baskó és Horváti képezték ekkor a vár birtokait. Alaghy Bekény János halála után rövid ideig Bekény Judit révén a Rákócziaké, majd a Thurzóké lett a vár. Thurzó Adám halála után, királyi adomány folytán, Eszterházy Miklós nádor kezére jutott. A várat feltünteti Wolfgang Lázius 1570. évi és Zsámboky János 1579. évi térképe is. A Rákócziak ősi jusson (Rákóczi Zsigmondnak a felesége Alaghy Bekény Judit volt) ismét igényt támasztottak a vár birtokára és I. Rákóczi György 1642-ben az igények örök időre szóló rendezése érdekében 160 000 Forintos ajánlatot tett, de a birtokbavétel érdekében, 1644-ben ostromot is indított. 1645ben azután a linzi béke (a római birodalmi hercegi címmel is felruházott) Rákóczi Györgynek biztosította többek között Regéc várát is. I. Lipót 1659. évi decretumának 114. cikkelye a regéci vár árának megajánlott kielégítéséről szól. Az ezután következő évtizedekben Észak-Magyarország életének jelentős tényezőivé váltak a bujdosók mozgalmai. Elbocsátott végvári katonák, szökött jobbágyok, armális nemesek, üldözött birtokosok váltak egyre nagyobb számban bujdosókká, és az emberséget az elszántságot a katonai erények alapján mérték és nézték. A hadi tapasztalatokkal rendelkező katonák adták a bujdosók harci magját, a nép fiai a tömegerőt, a diákok és prédikátorok a Habsburg-ellenességet, a politikai öntudatot, a középbirtokosok a negyven éven át állandóan megújuló felkelések vezérkarát. A zempléni hegyek, erdők, emberek tanyát, menedéket nyújtottak a bujdosóknak, akik itt számos harci cselekményt is végeztek. Időközben, 1670-ben, a főurak vezette — úgynevezett Wesselényi-féle összeesküvés is nyílt harcba ment át, s ennek során a felkeléshez csatlakozó I. Rákóczi Ferenc több császári tisztet elfogatott — közöttük gróf Stahrenberg Rüdiger Ernőt —, akiket Regéc várában őriztek. A felkelés kudarca után, átmenetileg Regéc várában is császári őrség tartózkodott a Rákóczi-katonákon kívül. 1672-ben a Petrőczy István által vezetett felkelők ostromolták a várat. I. Rákóczi Ferenc Zrínyi Ilonát vette feleségül, és a fiatal pár gyakran és szívesen tartózkodott Regéc falai között. 1676. július 8-án Rákóczi Ferenc elhalálozott, özvegye az alig kétéves kis Ferenccel és a négyéves Juliankával Regéc várába költözött, és 4 éven át ott is tartózkodott. 1678. május 1-ről ismeretes Zrínyi Ilona parancsolata „a regéci várban való rendtartás dolgában". Sokak reménysége volt már ekkor a .,kisurunk"-nak nevezett II. Rákóczi Ferenc, I. Rákóczi Ferencnek és — az 1671-ben Bécsújhelyen lefejezett Zrínyi Péter bán (Zrínyi Miklós öccse) leányának — Zrínyi Ilonának a gyermeke. Sokan bizakodtak abban is, hogy a bujdosók, felkelők ifjú vezérének, Thököly Imrének és Zrínyi Ilonának a házassága megváltoztatja a mostoha körülményeket; egyesíti a Rákóczi-, Zrínyi-, és Thököly-vagyont és tábort a Habsburg-ellenesség szolgálatában. A házasság 1682. június 15-én létre is jött. Regéc vára 1682-ben ismét császári tisztek fogvatartására is szolgált: gróf Koháry István füleki várkapitányt — a későbbi költőt — őrizték 3 éven át Regéc, Munkács, Sárospatak, Ungvár börtöneiben. Zrínyi Ilona hazájukat és a szabadságot szerető magyar nagyasszonyok példaképe és megtestesítője, aki nemcsak Zrínyi Miklós unokahúgaként, a lefejezett Zrínyi Péter leányaként és a nagy fejedelem szabadságszeretetre való nevelésével, a Thököly Imre