A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

Hőgye István: A görögök szerepe a Hegyalja életében a 18. században

kedők pénzkivitele ellen; ajánlják, hogy Péterváradon, Eszéken, Szegeden, Temesváron, Aradon, Szebenben és Brassóban legyen beváltó hely, ahol a görögök a jó pénzt beválthatják, illetve beváltani kötelesek legyenek, hogy az az országban maradjon. A hegyaljai városok elöljáróságait pedig utasítják: „Magyar Hazánkban Kereskedés kedvéjért telepedett Török Országi Görögöknek, kik innét .. . Aranyakat, Tallérokat, Rh. forintokat, Félforintokat rakásra gyűjtvén, amidőn osztán Török Portékáknak vásárlása kedvéért innen vissza igyekezvén . . . magokkal viszik. ... keresnek magoknak oly tsalárd okokat, mellyel igazítani tudják magok bűnöket. Ezért nyomatékkal felhívjuk a városok elöljáróit, hogy az indulásra készülők szándékát értésünkre adgyák, hogy a vélek, és nálok talált Pénz confiscaltattasson, és érdemek szerént kemény büntetéssel megh bűntettesének.. ."'

s

'' Ajánlatuknak azonban nem sok gyakorlati haszna lett, nem valósult meg. A „Tokaji Compánia", amely lényegében egyesítette a hegyaljai görögséget, csak egyike és nem legkisebbiké volt az 1748-ban működő 10 magyarországi görög társaságnak (diószegi, egri, eszéki, gyöngyösi, kecskeméti, miskolci, pesti, péterváradi, világosvári), melyek összesen 480 kereskedőcsaládot képviseltek, ezeken kívül sok más városban is voltak „görögök, rácok". A tokaji compánia görögjei vallási, ideológiai szempontból is hatottak a Hegyalja lakosságára. Vallásuk görögkeleti volt, s addig, míg létszámuk kevesebb volt, templomot, papot nem tarthattak, hajlottak a vallási beolvadásra. Amikor azonban az orosz borvásárló bizottsággal keleti pópa is éritezik, visszatérnek vallásukhoz. Barkóczi Ferenc egri püspök Nádasdy udvari kancellárnak így írt 1749. május 10-én: „ ... a tokaji görögök, akik már unitusok voltak visszatértek a schizmába, mivel az orosz cári udvar oroszaihoz pópát küldött". A püspök próbálta korábbi híveit megtartani.

85 A görögök létszáma azután egyre szaporodott a 18. század során. A 19. században a reformkor előkészítői között voltak. Részesei lettek a polgári fejlődésnek, maguk is hazájuknak tekintették Magyarországot és szívükön viselték a szűkebb haza, a Hegyalja sorsát is. HÖGYE ISTVÁN JEGYZETEK 1. Zoltai Lajos: Debrecen város százados küzdelme a göröf,' kereskedőkkel. Debrecen. 1935. 17. 2. Dudás Gyula közlése, Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez, XI. 323. 3. Zoltai Lajos: Debrecen a török uralom idején, Gazdaságtörténeti Szemle. 18!)ö. 7!). 4. Bánkuti Imre: A németi görögök Tokajba telepítése 1705-ben. Történelmi Szemle, 1969. 3—4. sz. 212. 5. Zoltai i. m. (1935) 41. 6. Bánkuti i. m. 212. 7. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára (ezután Z. lt.) Fasc. 187, No.: 225. IV—1001 a/ 8. Z. lt. - Közgyűlési jkv. 1749. 42. 40. 9. Hodinka Antal: A tokaji görög kereskedőtársulat kiváltságának az ügye, 1725—1772. Bp., 1912. 10. Takáls Sándor: Török alattvalók kereskedése Magyarországon. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1905. 233—240. 11. Hodinka i. m. 68—69. 12

. z. lt

. íX^£l/iL

Loc

. 284

. No

.

: 1561

. 104.