A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Gemer 2. (Ujváry Zoltán)

elvégezhette volna, de ettől eltekintve is fontos lett volna a gömöri párhuzamokat tágabb összefüggésbe helyezni. Itt is szükséges rámutatni arra, hogy az anyag csak a gömöri szlovákokra vonatkozik. A cím azt sejteti, hogy teljes gömöri szokáskörről van szó, holott csak a gömöri szlovák néphagyomány vonatkozó adatait ismerteti a szerző. Ennek hangsúlyozása azért is fontos lett volna, mert a szokás a gömöri magyarok hagyományában nem ismeretes. Kevésbé kutatott témakörből, a gyermekhagyományból közöl tanulmányt Ondrejka K. A Garam felső szakaszának Gömörhöz tartozó falvaiban összegyűjtötte az ún. gyermekmondókákat. A jelentős anyagra támaszkodó tanulmányban a szerző különböző szempontoknak megfelelően elemzi a gyűjtött anyagot. Funkció szerint több csoportba sorolta a mondókákat, úgymint: kiolvasók, kiszámolok, csúfolódók, hívogatók, ráolvasok, versenymondókák, mesemondókák stb. Vizsgálja az egyes csoportokba sorolt mondókák gyakorlati szerepét a gyermekek hagyománykörében, a gyermekszokásokban és a gyermekjátékokban. Rámutat arra, hogy a mondókák tárgya jelentős mértékben a környezethez kapcsolódik, s csak kis százalékban veszi témáját a folklór világából, úgymint a népmese, a népköltészet hagyományköréből. Tanulságos a gyermekmondókák zenei szempontú elemzése, a formai és az egyéb vizsgálatok. Gömör művelődéstörténetének egyik jeles alakját mutatja be Urbancová V. Reuss Gusztáv személyében. A múlt század közepén működő, rövid életű Reuss munkássága elsősorban Nagyrőcéhez kapcsolódik. Botanikai munkája azonban az egész szlovák területre kiterjed. Néprajzi szempontból a kéziratos hagyatéka jelentős, főleg a Nagyrőcéről készített helytörténeti, honismereti monográfiája. E munka a helység történetére, földrajzára, flórájára, faunájára stb. vonatkozó leírás mellett gazdag néprajzi anyagot nyújt. Különösen értékes a népi gyógyászattal foglalkozó rész. Urbancová V. tanulmányában néhány oldalon példákat közöl Reuss kéziratos hagyatékából. Hasznos lenne a teljes néprajzi anyag közzététele, egyébként a múlt századi megfigyelések elkerülik a kutatók figyelmét. A népi társadalom kutatása szempontjából igen figyelemre méltó tanulmányt tett közzé Pranda A. és Orlovsky J. A rozsnyói járásban fekvő Rejdova szlovák község ún. esküformulákat tartalmazó levéltárba került könyvét mutatják be, amely a 18. század végére, a 19. század elejére datálható. Az okmány tizenhárom esküformulát tartalmaz. A megfelelő minta szerint tettek esküt a falu tisztségviselői, a fontosabb foglalkozásbeli emberek, úgymint a bíró, az esküdtek, a tizedesek, az erdőkerülők, a mezőcsőszök, kocsmárosok, sörfőzők, pásztorok stb. A nép nyelvén megfogalmazott eskümintákat Orlovsky J. nyelvész a részletes elemzés nyomán cseh nyelvű forrásra vezeti vissza, eredetét illetően azonban úgy véli, hogy középkori latin formula szolgált ezen esküformák mintájául. Néprajzi tekintetben számos tanulságot nyújtanak a községi esküminták. Pranda A. behatóan vizsgálja az esküformulákat s rámutat arra, hogy ezek hátterében a falu közösségének tényleges történeti, gazdaságtársadalmi és közösségi élete rajzolódik ki, s rendkívül fontos dokumentumul szolgálnak a népi önkormányzat megismeréséhez. A Gemer második kötetének tanulmányai nagymértékben gazdagítják a területre vonatkozó ismereteinket, s mint ahogy fentebb említettük, a magyar 11* 163