A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slovenské muzeá (Veres László)

A szlovák múzeumok katalógusának elején Milan Rybecky ismerteti a szlovák múzeumügy, muzeológia történetét, fejlődését, megismertet azzal a küz­delemmel, amelyet a szlovák nép legjobbjai az önálló nemzeti államért vívott harccal párhuzamosan a múzeumügy terén is folytattak. A szlovák muzeológia kezdetei a XVII—XVIII, századig vezethetők vissza, amikor a nemesség és a gazdag városi polgárság lakásaiknak berendezésekor a műtárgyak szépségét is hasznosította, amikor a bányavárosok területén felfigyeltek a különös szép­ségű és ritka ásványokra és megkezdték azok gyűjtését. Az ösztönös gyűjtő­munka mellett a tudatos, tervszerű tárgy gyűjtésre is vannak ebből a korból adatok. Már 1769-ben Kassán működött egy iskolamúzeum, ahol a matemati­kával kapcsolatos tárgyi és írásos emlékanyagot gyűjtötték és kiállításon be­mutatták. A XIX. században a szlovák nemzeti öntudat ébredésével, fejlődésé­vel párhuzamosan egyre több figyelmet szenteltek a műtárgygyűjtésnek, a szlovák nemzeti múlt értékei védelmének hasonlóan, mint ez Magyarországon is történt, a nemzeti múlt értékeinek védelmét, óvását az önálló nemzeti állam megvalósításáért vívott harc egyik színterének tekintették. A kor kultúrpoli­tikai programjának mindig a nemzeti múzeum megalapítása volt a központi célkitűzése, s ezen a területen elért eredmények reprezentálják legjobban a múzeumügy fejlődését. A különböző szlovák nemzeti mozgalmak, így a Stur által irányított mozgalom, valamint a Tatrin Egyesület nem tudták a XIX. század második felében a Nemzeti Múzeum megteremtésének célkitűzését valóra váltani. Óriási szerepet vállaltak azonban a múzeumügy felvirágozta­tásában, a mozgalmak keretein belül olyan szakemberek nevelkedtek ki, akik közül többen a nemzeti múzeumért vívott küzdelem irányítói, szervezői let­tek, a nemzeti múlt emlékeinek gyűjtését végezve tevékenységük eredménye­ként felhalmozódott anyaggal alapot teremtettek a későbbi múzeumok meg­szervezéséhez. A Szlovák Nemzeti Múzeum megalapításának reális feltételei csak 1875 után teremtődtek meg, amikor a magyarosító politika taktikai eszközként, fegyverként használta fel a nemzeti mozgalmak felkarolását és bizonyos en­gedményeket tett. A szlovák múzeumügy nesztorja, a régész, néprajzos és botanikus Andrej Kmet' személyes példamutatása hatására 1890-ben Martin­ban olyan intézményt hívtak életre, amely képes volt a nemzeti múzeum feladatát betölteni. Három évvel később a Szlovák Tudományos Egyesület keretein belül megalapították a Múzeumi Egyesületet, amelynek alapszabá­lyát Pavel Krizko dolgozta ki. A Múzeumi Egyesület indította útjára 1896­ban a Zborník és 1898-ban a Casopis folyóiratokat, amelyek napjainkban is, mint a Szlovák Nemzeti Múzeum kiadványai látnak napvilágot. A Szlovák Nemzeti Múzeumért vívott küzdelem a Múzeumi Egyesület és a martini mú­zeum megalakulásával érte el csúcspontját, s alapot terervtett az önálló cseh­szlovák állam létrejötte után a múzeumügy fejlődésének. 1923-ban Pozsony­ban alakult meg a szlovák Honismereti Múzeum, 1924-ben a Nemzeti Kul­túra Múzeuma, majd 1940-ben a Szlovák Múzeum. A Szlovák múzeumok c. kiadványban bemutatott minden egyes múzeum tevékenységét, történetét lehetetlen egy rövid ismertetésben jellemezni. A pá­ratlanul gazdag gyűjteményekkel rendelkező szlovákiai múzeumok jelentős része a magyarországi látogatók számára is ismertek és népszerűségnek ör­vendenek. Viszonylag kevésbé ismertek azok az új törekvések, amelyek napjaink

Next

/
Oldalképek
Tartalom