A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

Hőgye István: A görögök szerepe a Hegyalja életében a 18. században

1795-ben Zemplén vármegye „nagy szükségében" megyei költségekre hitelt kért „Tokajban lakozó Karácsony vagyis Constantin Pál görögtől 600 vagy ha lehet 1000 Rhénesforintot, esztendőnként szokott törvényes interesre..."

42 Pénzrontással, pénzváltással is jelentős haszonhoz jutottak. 1713-ban Szirmay András birtokos a romlott, elértéktelenedett rézpénzeket, összesen 55 Ft 40 dénárt eladott egy görögnek 22 jó forintért, aki nyilvánvalóan címletüknek megfelelően fizette ki vásárlóit, mintha azok jó, forgalmi pénzek lennének, így dupla nyeresége volt.

43 1738-ban az „újhelyi dióverő vásár alkalmatosságával Kató Ferentz egy veres övet vévén a görögtől. .., ki régi pénzt akart visszaadni . .., kit is az Fatens nem akarván el venni folyó Máriást adott." Ennél a pernél található panasz Görög Demeter újhelyi görög pénzváltó ellen is, aki a vásárban, ha nagyobb címletű pénzeket váltott apróbbakra, nagyon sokat levont.

44 A lakosság megkárosítására nagyon sok panasz érkezett ellenük, ezért 1740. június 14-én megyei határozat született, hogy „görög és lengyel kereskedők devalvált lengyel pénzeket és hollandiai aranyakat hoznak bé az Hegyaljára ... a lakosságot megkárosittyák, mert régi áron fizetnek vélek .. ., ellenük fellépni közhírré tétetik .. ."

45 1773-ban szintén figyelmeztető körlevél jár a Hegyalján: „Mindeneknek tudtára adatik, hogy bizonyos Görögök, Lengyelek Császár Garasokat meg aranyozván, azokat arany képében és árában sok tudatlan embereket meg csaltak. Azokat lehet meg esmérni 3 numerusáról, melly Császár képe alat vagyon és 3 grajczárokat jelenti."

4ü A görögök küzdelvie a kiváltságokért A lakosság megkárosítására nagyon sok adat található az ellenük lefolytatott perekben, feljegyzésekben, de egymás, néha saját testvéreik, kereskedőtársuk, szüleik, gyermekeik megkárosítása is előfordult. 1660-ban egy Görögh György nevű újhelyi kereskedőt —, aki Szekszárdról jött a Hegyaljára, majd Debrecenbe, ahol a város követségében, mint tolmács járt a váradi törököknél — károsodás ért. Kérte Zemplén vármegyét, hogy káraiért az újhelyi és hegyaljai vásárokra járó debreceni görög kereskedőkön vegyen elégtételt/'

7 1713-ban a sárospataki görögök kérték a vármegyét, hogy érdeküket védje meg a tiszántúli kereskedőkkel szemben ,,.. .ez után is készek leszünk az Nemes Vármegyének engedelmeskednünk és kiváltképpen ez veszedelmes változó időben . . . Kérjük az Nemes Vármegyét tanállyon módot Tiszántúl lakó Görögök kik is szabadon szoktanak járni, sokadalmaikon kívül ne lehessen városokról városokra, faluról falura szabadon járások . . ."

4S 1748-ban a tokaji Karakazán Demeter pénzesládáját feltörték, aranyait, pénzét elvitték a compánia tagjai, de a tettesek nem kerültek meg, mert a város bírált ajándékokkal megvesztegették.

49 1 7 5 9-ben a Debrecenből érkező kereskedők bepanaszolták Dsindsy Lukács nevű tokaji görögöt Zemplén megyénél: „. . . Dsindsy Lukács nevü Tokay Görög arendator Contractusra lépett légyen Tokaji, Tarcali és Keresztúri Földes Urasággal az eránt, hogy egyedül csak őneki légyen szabad ezen városokban esni szokott Országos Vásárok alkalmatosságával szalonnát és hájat fontonkint árulni..." Méltatlannak találták és „. . . Országos Sokadalmaknak természetivel nem külömben Városnak privilégiumaival ellenkezik úgy az Publicum, mind reánk, mind